Pink is

Most ez a szín tartja fogva a tekintetem, ha kinézek a konyhaajtón és kirekesztem a hatalmas medence megkerülhetetlen kékjét.

Kínai selyemmirtusz.

Idén örülhetünk először a virágainak. Öt évet fájt rá a fogam. Több évnyi hajtáskéregetés, jóízű beszélgetésekkel és kutyaharapással fűszerezve, ugyanennyi sikertelen gyökereztetés és reménykedés után két éve rendeltem. Nem vártam, hogy ilyen hamar virágba borul. Még rengeteg bimbót hoz, talán kitart szeptemberig is.

Murvafürt.

Egy hirtelen fellángolás, egy jó vétel és rengeteg öröm. Egyszerűen nem értem, hogy bírta ki velem az első szezont. Nem is velem, mert Feri szívecsücske a dézsás arzenálunk, ő gondoskodik róluk. Talán azért maradt meg. A téli túlélőpróba sikeres teljesítése viszont még a nyárinál is  csodálatraméltóbb. Az, pedig, hogy idén nem csak vegetál, hanem ismét virágban pompázik szintén felfoghatatlan ajándék, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy levél csak a hajtáscsúcsokon fityeg. 

Szóval vannak virágaink is. És még mindig egy csomó dolog halad előre az úton, ami a lassúnál is lassúbb, de legalább van időnk jól megrágni, kitalálni, megtervezni, megváltoztatni, amit jól megrágtunk, kitaláltunk és megterveztünk. Ja igen és van ideje a festéknek száradni.

Oszlopok.

Gyümölcsfa sövény továbbfejlesztés alatt.

Még mindig oszlopok.

Nos kinek a cipő, kinek a ruha, nekünk az oszlopok.

Panda pedig a munka hőse.

Minden reggel rutinszerűen végzi a körtepofozás és ritkítás megterhelő feladatát, míg mi az Tyúkországot igazgatjuk.