Idén minden hamarabb érik, mint a korábbi években, bár az is lehet, hogy csak én nem tudok lépést tartani a rohanó percekkel. Mindenesetre a legmegbízhatóbb szőlőnk idén édesre érett, hatalmas fürtöket nevelt mindannyiunk örömére. Máskor még októberben is savanyú volt, a rigóknak sem kellett., de most vagyunk rá jelentkezők bőven.
Sőt, a történeti hűség kedvéért be kell vallanom, hogy a kakasoktól tudjuk, itt az idő a szüretre. A művelet sportértékéből csak ők profitálnak, mert baromfimagasságban már rég leeszegették a szemeket, az embermagasságban lévő fürtökért magasugrási rekordokat kell dönteniük óráról órára.
Sajnos a mókik a mag és héj! nélküli szőlőt kedvelik leginkább. Mivel ilyen még nem nő a kertben, így lével próbálkozunk. Szüret után szemezgetés, turmixolás, szűrés, kinyomkodás, hígítás, mert brutál erős/csípős a nedü és ezek után fogyasztás. Lekvárnak is pont ennyire egyszerű elkészíteni, és érdemes is, mert meglepően finom. A leszedett szemeket megzúzzuk pl. krumplinyomóval, kis vizet löttyinthetünk alá, amíg kiereszti a saját levét, legalább nem kap oda. Nekem ez azért fontos, mert a legtöbbször nem tudok huzamosabb ideig a fazék mellett álldogálni és kevergetni. Szóval feltesszük főni, ha kibújtak a héjukból és szétfolytak a szemek, akkor jön a szívatós rész, a passzírozás. Ezután visszatesszük főni, ízlés szerint édesítjük és kész. És tényleg nagyon finom.
A hígítás miatt igényel némi édesítést az ital, de a mi lelki világunkat ez nem dönti romba. Örülünk a permetmentes, natúr, friss, teljesértékű italnak.
Megjegyzések