A nekem való időjárás -az eső, a visszatérő cinegék és őszapók- meghozták az erőt, a lelkesedést, a tettrekészséget, a tervszövögetés és munka örömét, ami ebben az évben messze elkerült, de most alaposan belökte a kertészmotorom. Semmi nagy dolog, csak apránként, morzsákat haladva a napi dolgok mellett.
Szeptemberre tervezem az új eperágyás kialakítását. A régi már a harmadik és egyben legszebb évét futotta ki, meghagyom, de kell az utánpótlás, amit most ismerősöktől szerzett új fajtákkal telepítek be, a saját rózsaszínű, szivacsos állagú, mindig savanyú eprünk helyett. Szeretnék a Tyúkország alsó határaihoz szőlőket telepíteni, mag nélkülieket, a mókiknak. A pár éve beszerzett oltványokból sajnos semmi nem lett, nem fejlődtek, rájuk a továbbiakban nem számítok. Ez még annyira nem időszerű, októberben is ráér, de akár jövő ősszel is, amikor a veteményes is rendben lesz. Viszont most van itt az ideje, hogy néhány évelőt átültessek a rózsakertbe talajtakarónak. Gyönyörű örökzöld bőrleveleket, szintén gyönyörű, bár nem örökzöld és remek csigaeledelt az árnyliliomot, a tűzesőket pedig tőosztani a kiserdőben aljnövényzetnek. Idén is lesz tulipánültetés, vegyes színekben, de többnyire rózsaszínben pompáznak, gyöngyikével, nárcisszal, bár még nem döntöttem el a végleges helyüket. Aki szeretne, az ültethet ilyenkor fenyőket, ciprusokat, cédrusokat, örökzöldeket, még lesz idejük a nagyobb fagyok előtt begyökeresedni.
Közben dübörög a veteményes dolga, ha máshol nem, hát fejben. A gaztalanítása, rendbetétele, ágyások kialakítása, kincsek felkutatása. A gaz alól előkerült a kis puszpángsövényem, amit nem ettek meg a selyemfényű puszpángmoly hernyói, mert akkor még nem tudták, hogy ott van. Most már tudják, vagy ha nem, akkor jövőre tudni fogják. Szintén megkerült a tavaly őszi telepítésű spárgaágyásom élő spárgákkal, amit elkerítettem az állatok elől és földjét bevetettem áttelelő salátával, cikória salátával, fekete retekkel, áttelelő kelkáposztával. Tervezek ide még madárbegysalátát. Szeretnék még vetni mákot, petrezselymet, dugni fokhagymát, zöldhagymának való vöröshagymát, sóskát, és előkészíteni a helyet a tél alá vetett borsónak. Jó lenne egy új, taposás-, csipegetés- és lefosásmentes, kibővített fűszerkert is. A veteményes alsó határára telepített fagyalsövényt a mezeijuhar kapukkal újra megnyírtam, talán nem tettem vele rosszat, nincs olyan közel még a tél, de nem akartam méteres új hajtásokkal meghagyni a jövő évre. Ezenkívül az első udvarban valószínűleg utoljára lenyírtuk a füvet, a kis fűnyírót azóta sem lehet beindítani... A hátsó kaszálón is sok feladat vár még ránk. Lesz kaszálás, szénagyűjtés a komposztra, ágkupac (rózsa, szeder, galagonya) égetése, komposzthalom átforgatása.
Visszatértek a rendszeres kertnézegetős, macskasimogatós, kacsahápogásos -mert már hápognak ám-, fényképezős séták, a kukkolások, hallgatózások, szimatolások. A kertben még van alma, körte, szőlő és a cinkéken, őszapókon kívül újra rázendítettek a rózsák is
Megjegyzések
Drukkolok nektek, meg jövök mosolyogni, veletek örülni és inspirálódni!
And everything looks so sun floated
All my best
Elisabeth