Újra a régi

Mi sem bizonyítja jobban, mint a tegnap éjszaka, mikor arra ébredtem, hogy nagy cseppekben kezd kopogni az eső a hortenzia levelein. Első gondolatom az volt, hogy végre. A második, hogy hurrá. A harmadik, hogy sipirc ki az ágyból az ajtó előtt tárolt gumicsizmákig, hogy biztonságba helyezzem őket, így megmentve magunkat a másnapi csónakázás kellemetlenségeitől.
Dolgosan telnek az őszi napok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Néhány dolgot már kihúzhatunk a szeptemberi listáról, mások haladnak lassacskán, míg másokhoz hozzá sem láttunk.


Ismerőstől kapott és saját folytontermők kerültek az új ágyásba. Nem sok, mindössze 28 palánta, de mire rendesen teremni kezd, addigra bőven lesznek utódok, akik között csak utat kell majd vágni. Illetve lehetne vágni, ha nem kapálás nélkülire terveztem volna az ágyást. 

Mivel a szuláktól évről évre egyre inkább olyan a kert, mint Csipkerózsika kastélya a vadrózsáktól, ezért idén újra próbálkozunk a mulcsolással. Az epertöveket meghintettem tyúksz@rral, a sorok közét kartonpapírral. Jól megöntöztem, majd betakartam érett/félérett komposzttal, tetejét szalmával. A koronát az ágyásra egy zöld, árnyékoló háló tette fel, ami megakadályozza, hogy az állatok két másodperc alatt kivégezzék a művet. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy munka, sőt következetes és sok munka nélkül az egész munka mit sem ér, de optimista vagyok. És elszánt.

Bent is haladtunk egy kicsit. A fiúk lerakták az új padlót. A szegőlécezés még várat magára, de már negyedik éjszakáját tölthette Peti az új szobájában.


A rózsakertet is kezelésbe vettem. Elkezdtem kiásni a tavaly idementett verbénatöveket, nem ide szántam őket, túl nagyok a rózsákhoz, és még az én szememnek is nagyon rendetlenek, rengeteg utódot hoztak, így sokkal több helyet foglaltak, mint az eredeti 10 tő, ami a sétaút mellé került. Helyükre és egyébként a rózsák közé talajtakaró évelők kerültek, bőrlevelek, árnyliliomok, tűzesők és...


tulipánok. 

Nem sokan, csak 26 db, de ekkora területen ez meg sem látszik. Tavasszal ide már ültettem át a megszűnésre ítélt évelőágyból is tulipánhagymákat, szóval kíváncsian várom a tavaszt, hogy melyik, hogyan fog muzsikálni. A rózsák egyébként hatalmasat nőttek. A futók futók lettek, az arasznyi tövek méteres bokrokká fejlődtek, és néhányan újra virágba borultak.

'Alain Souchon'.




Megjegyzések

Medora üzenete…
Szorgoskodtok rendesen.
Anikó üzenete…
Ügyesek vagytok!!! :-)
Juhmeli üzenete…
Medora, lassan beindulok, végtére is még csak szeptember van.:) Nem tudom, írtam-e, de nagyjából hagyma termett csak a kertben.;) Igazi túlélők. A legszebbek a sonkahagymák lettek és Feri favoritja még mindig a fehér. A család hagymarajongója pedig Katika.
Juhmeli üzenete…
Anikó, igyekszünk. Kati minden nap úgy jön haza az oviból, hogy mikor megyünk kertészkedni.:) Ő ültette az epreket és szedi az almát a fák alól. Bálint tojást és diót gyűjt, Peti pedig az állatokról gondoskodik, és fára mászik.:) Úgy tűnik, most mindenki be van sózva.
Tante Mali üzenete…
Oh, Dear! So nice words on my blog! Thank your so much, happy you like what I've done. Looks like tonns of work at your home but I'm sure you and your family are creating a little paradise.
All my best to you and yours
Elisabeth
Juhmeli üzenete…
Elisabeth, I hope you are right and this "garden" will become a real garden.
Aranyalma üzenete…
Mulcsozással kapcsolatban:

Idén több féle verzióm volt, de ez a csak a sorközök vannak bekartonozva, mulcsozva ez nagy szívás volt, mert a folyófú megtalálja a legkisebb lyukat is és képes a karton alatt akár fél métert is megtenni, azt nem tudom, hogy hogy csinálja, de nagyon idegesítő.
Szóval ezzel a technikával kartonozott, mulcsozott részem úgy nézett ki, hogy a csíkban a növény helyett a folyófű volt eszméletlen mennyiségben, még rosszabb volt gyomlálni.
Viszont a jó hír az, hogy azok az ágyások (szerencsére ebből volt a több) amiket úgy csináltam, hogy belocsolás után bekartonoztam, figyeltem, hogy legyen átfedés a kettő között, bemulcsoztam és csak a minimális lyukat vágtam ki a növénynek, azok szenzációsak voltak. A cserepeseknek kézi ásóvillával a szabadgyökerűeknek pedig elég volt egy vastag bottal átszúrni a kartont és ezeket az ágyásokat a szezonban 1x gyomláltam, az is 5 perc volt, mert csak egy kettő tövébe volt csak gaz és a locsolást is egy kezemen meg tudom számolni. Arra kellett csak figyelni, hogy az új talajszinten még szellősebb legyen, mint általában (jobban fel kell kopaszítani a növényeket) és semmi nem gombásodott be, nem lett beteg.

Juhmeli üzenete…
Aranyalma, köszi a tapasztalatot, az ilyenek felbecsülhetetlenek, mert a legtöbbször csak a kezdeteket mutatják, de a fejlődést, előrehaladást vagy kudarcot a legritkább esetben. Amikor padlóztak a fiúk és lettek a hosszú kartonok ugrott be, hogy láttam már több helyen, így nálad is ezt a módszert. A sima szalma nekem nem vált be, bár biztos vagyok benne, hogy az sem a szalma vagy a rendszer hibája. Akkor harapódzott el a szulák-helyzet. Korrigálni fogok és beszámolni. Sejtettem én, hogy nem az igazi így, de gyorsan akartam vele valamennyire végezni, hogy a palánta is megmaradjon és az állatok is kimehessenek. Szerencsére a szulák melegkedvelő, van időm kartonozásra még.
Juhmeli üzenete…
Írhattam volna azt is:

újra a régi, megint bénázok.;)
Aranyalma üzenete…
Dehogy:)))
A sima szalma nekem sem pálya, mondjuk elég sok gaztól távol tart, de a szulák nem ezek közé tartozik.
Az eperágyásoknak már én is nekikezdtem, mondjuk ott én nem kartonozok, mert idén is ha 400 gyerek nem volt alatta akkor egy sem és ebből egy kis pénzt tudok árulni.
Viszont ásóvillával centiről centire felástam, minden kifordítás után hajolás, gyökérkiszedés.... remek volt, de még így sem garantált a siker, mert annyira kemény most a föld, hogy nagyon hamar beleszakad... mindegy, majd meglátjuk. Viszont a tarackot sikerült felszámolni és ez már fél siker.
A mulcsozás meg majd jövőre lesz igazán izgi, a paradicsomoknál, paprikáknál, padlizséknél, stb, stb, mert csak szüretelni kell kijárni oda ahol meg van csinálva.

Már azon is gondolkodtam, hogy a magvetést is meg lehetne ilyen módszerrel oldani a petrezselyemnél, répánál, stb..
úgy, hogy a kartonra egy 5-es magágyat hordani és abba vetni a magot, mert a karton addigra simán megpuhul amire elkezdenek a gyökerek igazán feljődni és akkor simán áttörik a kartont és nem kell a gaztengerben keresni az 5 centis magoncokat... még töröm az agyam.
balu28 üzenete…
Nekem nem jött be a kartonozás. Tavasszal duplán raktam banános kartonokat, ami azért ugye nem vékony. Őszre mintha ott sem lett volna, a tarack viszont imádta az egyébként nedvesebb helyet, szépen "termett".
Juhmeli üzenete…
Aranyalma, én próbálkoztam évekig a kiásással, de nem sikerült, két ásónyom mélységben is ott voltak a gyökerek, bányászni meg nem volt erőm. Majd a mulcs-gazolás-odafigyelés szentháromsága mellett megkenegetem a tőled tanult módszerrel a kibújó szulákhajtásokat egy kis gyomirtóval. Ha jól transzlokálódik a gyökérzetben, van rá esély a növekedési fázisban, mikor kiéhezetten tör a fény felé a tél után, a kartonzúgokban, akkor megszabadulhatok talán. Máshogy nem tudom elképzelni a dolgot.

A Back to Eden és a Lasagna technikában is a kartonra készítik a magágyat, de ott gyakorlatilag több arasznyi vastag új termőréteget alakítanak ki, ami szerintem meglehetősen nagy luxus, ha van rendes talajunk...
Juhmeli üzenete…
Balu, igen a karton elbomlik, azért kell rá más takaróanyag is, amit folyamatosan pótolni kell. Én itt rontottam el, elfogyott a szalma, és mikor megrogyott, átengedte a fényt, akkor ezek a tarackoló gyomok meghódították az egész veteményest. Pár nap alatt zöldet hoztak, akkor látszott, hogy amíg hosszú hónapokig nem találkoztam velük, min munkálkodtak a föld alatt láthatatlanul. Ha kitartott volna a mulcs, kénytelenek lettek volna megdögleni, de ehhez több szezonnyi vastag takarás ellett volna.
A tarack nálam is menő, de most a szulák az elsőszámú gazember.
Aranyalma üzenete…
Ahonnan a földet hoztuk a játszótérre ott a kupac tetején nőtt egy szulák és mivel laza volt a föld könnyen ki lehett volna húzni, de csak húztuk, húztuk, húztuk, aztán egy méternél elszakadt... szóval nem reménykedem a teljes pusztulásban, de ha már megritkítom az állományt már akkor nagyon jó lesz, de tavasszal én is előveszem a szivacsos csipeszt és óvatosba nekiesem. Mondjuk én nagyon félek minden ilyen vegyszertől. Amikor anno édesapámtól hoztam egy fél litert akkor éjszaka rémálmaim voltak a gyomirtóval, szóval ha egy évben egyszer rászánom magam akkor az nagy szó.

Népszerű bejegyzések