Szabálykövető vagyok.
Hiszek a szakirodalomnak.
De leginkább hiszek
a saját tapasztalatban.
A szeder után, a csibék is megtanították:
van, hogy másképp alakul,
mint ahogy azt a nagy könyv írja.
Csak merjük elhinni.
Mert az idei első keltetéskor semmi sem úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kínomban a legalapvetőbb szabályt is megszegtem, de nem bántam meg. Remélem, később is így gondolom majd.
Először ott akadtunk ki, amikor a keltetés 16. napján elővettük a békebeli diavetítőt, hogy meglessük a tojások belsejét. Azon nem lepődtünk meg, hogy a sötét tojásokat nem sikerült szóra bírni, képtelenség volt átvilágítani vele még a tejcsoki színűeket is, így ott minden maradt titokban. A 32 kék araucana tojásban viszont jól megfigyelhető volt a nagy semmi. A tojások terméketlenek voltak, mindössze öt darabban volt csibe. A kezdeti csalódottságot gyorsan elhessegettük, lévén az öt nem egyenlő a nullával, másrészről meg azért, mert a két tyúkocska ad majd szemes tojást, ha egyszer újra tojni kezd.
Azután elérkezett a 19. nap. Semmi nem történt. A 20. nap. Semmi nem történt. A 21. nap. Semmi nem történt. A tojások némák és épek maradtak. Itt már nagyon elszomorodtunk, hogy nemhogy öt, de egyetlen kiscsibénk sem lesz. Aztán a 22. nap hajnalán Feri hangos csipogásra ébredt. Kibújt az első marans bébi. Aztán szépen kezdtek kipattogzani a tojások. A tejcsoki színűek könnyen és gyorsan bújtak, az étcsoki színű francia fajták -egy-két kivételtől eltekintve- nem tudtak kimászni a tojásból. Egy idő után nem bírtam ellenállni a kis csipogó, csőrös tojásoknak, tudtam, hogy fogy az energiájuk, így sutba dobtam a minden-menjen-a-maga-útján elvet és kisegítettem őket. Mindig csak egy kicsit, hátha tudják folytatni. Volt, aki tudta, volt aki a végsőkig segítségre szorult, de most már, akik kidugták akár csak a csőrüket is, épségben heverésznek, csipegetnek a többiek között. Az öt araucana tojásból, a dicstelen statisztika után négyen bújtak ki, ami minden -lámpázás utáni- várakozásunkat felülmúlta. A létszám még nem teljes, de nem számít, a lényeg, hogy nem nulla. Mert volt már olyan is.
Hurrá van kispipink!
Fekete-réz és kék-réz marans pipik.
Megjegyzések
Örülök a szaporulatnak, s remélem, az összes eléri a felnőttkort.
Ezt a marans fajtát nem ismerem, mindjárt rákeresek a gugliban. Araucanám nekem is volt.
Azonban a mostani vegyes állományomat nem adnám semmiért: 3 hónapja megállás nélkül ontják a tojást!
Sajnos, lehet nadrágot kell varrj nekik :D
Jól van na, csak vicceltem, amúgy is a szökőév miatt ma van Mátyás, a régi regula azt mondja, ha nem talál, csinál, ha talál elviszi. Mármint jeget. Jelentem, Matyi talált ma reggel az esővizes edény teteje jó vastagon fagyott, -3 fok volt hajnalban, mikor kinn jártam.
Úgyhogy teljes mellszélességgel várom a tavaszt!
Legyenek szépek, erősek (finomak) :)
És a télnek tényleg vége, tegnap már olyan enyhe volt az este, hogy szinte megszólalt. De hiába vártam a feketerigó még nem dalol.
Most végre nálam is tojnak. Januárra számítottam, hogy a fiatalabbak is elkezdenek, de jobb később, mint soha. Nálunk most 4 New Hampshire, 3 NH-Plymuth keverék tojó van, ezek 11 hónaposak, két gyönyörű kakassal, és még nem számoltam meg, de kb 7 sárga magyar jérce van és 4 kiskakasuk, ezek 10 hónaposak. A gyöngytyúkok közül is tojik egy, és némakacsatojás is van minden nap egy. Hát így. Az új jövevényekkel aztán tényleg vegyesen lesznek.:)