Mert ez egy kerti napló, bár mostanában nem annyira látszik rajta.
Szóval nem csak bizsergünk ebben a kora tavaszi időben, hanem szó szerint belevágtunk a munkába, miután kikönyörögtem egy újabb kínzómetszőszerszámot. Mikor a gyönyörű, rozsdatuning nélküli, éles, teleszkópos ágvágó/fűrész a kezembe került, nekiálltam az edzésmetszésnek. Először a gyümölcssövény almáit, körtéit, majd az idősebb almákat, körtéket, végül az őszibarackokat nagyjáztam le. A lelkesedés nagy volt, az állandó felfelé nézegetéstől a nyakfájás is, a pusztítás szintén, az erőnlétem még mindig legendás, de megúsztam nagyobb harci sérülések nélkül. Buzgómócsingságom egyetlen tanújele -a hulladékon kívül- a folytonossági hiány homlokom hámrétegén. Mindez teljes -nyelvkidugós- koncentráció közben történt, mert én mindig koncentrálok arra, amit csinálok, csupán néha tévesztem el a fókusztávolságot. Így teljes mértékben érthető, hogyan is lehet nyitott szemmel, figyelmesen, nagy lendülettel belehajolni egy ágba, miközben egy távolabbit próbálsz éppen leccsattintani. Ezen kívül még arra is büszke vagyok, hogy létra nélkül, néhány óra alatt végeztem a feladattal, ahogy a listámon szerepelő egyéb feladatokkal is.
Vetettem paprikamagokat, mostanra már mutogatják a kis kampóikat. Átültettem a paradicsompalántákat, kettesével kerültek joghurtos és tejfölös poharakba. Tyúkországban is rendezkedtünk. Kikaptuk a két 'Sentinel' borókát és átültettük a rózsakertbe. Itt többesélyes a jövő. Vagy meg sem erednek. Vagy megerednek, de nem hajtanak ki ott, ahol a gyöngyik lecsipegették a leveleiket. Vagy kihajtanak és szebbek lesznek, mint valaha. Erre van a legkevesebb esély, majd az idő eldönti. Szintén Tyúkországban lévő vérszilva is kikerült a tojóláda elöl, és átiskoláztuk a kacsaház mellé, így a házból is gyönyörködhetünk benne, és az árnyéka is jobban hasznosul nyáron.
Rendezkedtünk is egy kicsit, igyekszünk megtartani.
Segítség mindig akad.
Azóta már kilátnak a poharakból, úgy megtáltosodtak.
Ásó, kapa, tyúkocska.
Tyúkországban dolgozni igazi kihívás.
Minden egyes lapát földön állt egy tyúk, akiket Feri gilisztával és egyéb csemegékkel kényeztetett türelmesen, majd kedvesen felszólította őket a távozásra:
Húzzál már el innen!
Borókák a rózsakertben.
Ha megerednek,
de nem hajtanak ki,
akkor a rózsák talán eltakarják a meztelen alsó fertályt.
Volt egy kis előveteményezés is, egy kis ágyást Feri felrotált nekem és vetettem sárgarépát, petrezselymet, salátát, retket, dugtam tavalyról megmaradt vöröshagymát és fokhagymát. Ezekről annyit, hogy egy részüket gondosan levittem a szuterénba, hogy ne fagyjanak meg, más részük, -nagyobb részük- kint telelt a palántázó asztalomon felejtve. Mekkora szerencse! Semmi bajuk sem lett, szép feszesek maradtak és éltek! Nem úgy, mint a kertész gondoskodását élvező bent táborozó társaik. Szóval a vakond már dolgozik ebben a kis parcellában, hogy pár nap múlva jogosan sápítozhassak kertem vadvilágán.
Ilyenkor még olyan takaros.
Aztán megérkezik a vakond.
Tegnap már a tavaly ősszel újonnan telepített eprest gazoltam, mert a kartonpapírral és komposzttal gondosan takart ágyásban nemcsak a giliszták teremtek szép számmal a télen, hanem fűcsomók is kezdtek összefüggő pázsitot alkotni. Néhány pillanat alatt felmértem, hogy az eperpalánták száma igencsak megcsappant, saját eperrel nem akartam pótolni, mivel ez az ágyás új fajtákkal lett benépesítve, így erős késztetést éreztem magamban arra, hogy felkeressem a helyi kertészetet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az elsődleges oka, annak hogy otthagytam a kis villámat a félig kigyomlált ágyásban, de hasznos indítómotornak megtette, mert csak azért nem mentünk volna el, hogy nagyfejű, rózsaszín százszorszépeket szerezzek be. Csak úgy. A kompániához még választottak a gyerekek is a kertjükbe virágokat és került a kosárba a kipusztult ribizli helyett új. Piros is és fehér is, de most nem fák, hanem bokrok, hátha hosszabb életűek lesznek.
Következő feladatok közé a rózsa és hortenzia metszése került, mert már virágzik az aranyfa, befejezem a málna és a szeder rendezését és bent gondoskodom a palántákról.
Vége a krókusz szezonnak.
A mandula már dugdossa a szirmait.
A kajszi szintén.
És a 'Susan' magnólia sem bír magával.
Már meg is csípte a fagy.
Megjegyzések
További jó munkálkodást és vigyázz magadra!!:)
Igazán szépen alakul minden a kertetekben. Minden elismerésem és csodálatom a tiéd! Nagy-nagy gratuláció!
Azért így csak könnyebb, hogy nem mindent te csinálsz meg, ott van a tündéri segítsége(i)d is.
Csak ámulok, hogy nálatok már mennyivel előbbre jár a természet! Itt még rá sem lehet lépni a földre, nemhogy ültetni.
Én még sehol se tartok.
Vakond ellen nekem ez vált be:
1. húzd ki a slagot a kertbe, készíts elő egy vödröt amibe raksz egy túrásnyi földet, nagykapa (nekem olyan van aminek gömbölyű és nem hegyes a kapa része)
2. reggel szeretnek a leginkább túrni (felénk olyan 7 óra magasságában), nézd ki a legrissebb túrást, tuszkold bele a slagot, nyisd ki a csapot és várj. Max 5 perc és elkezd túrni.
3. Legyen a kezed ügyében a kapa, a lábadnál a földes vödör és csendben, Móki és mozdulatlanul várj türelmesen.
4. amikor kezd túrni még ne csinálj semmit, amikor már alakul a kupac akkor nagy levegő és próbáld becélozni úgy, hogy lehetőleg ne a vakondot csapd ketté, próbálj úgy csapni a kapával, hogy jó mélyre menjen és egyől próbáld meg kimerni a kapával a földből, bele a vödörbe mint a levest a fazékból a tányérba, csak nagyon gyorsan.
Gyenge szívűeknek nem ajánlott, mert majd kiugrik a szívem, annyira izgulok, hogy nehogy megdöglesszem.
Én az erdőbe szoktam kivinni, ott keresek egy lazább földes részt ahová ki tudom borítani, hogy egyből el tudja magát kaparni.
Tavaly és előtte is így szabadultam meg az összestől. Remek kis reggeli elfoglatság volt:) Kávézás közben egyből kiszúrtam az új kupacokat és már szaladtam is, a szomszédok meg szurkoltak, mert valahogy mindig egy időben szoktunk kimenni. Ők állatot etetni, én meg vakondot fogni:)
UI: A csirkés linkeket köszönöm, egyből bele is merültem, mert találtam olyat amit meg tudnánk azonnal csinálni és el is felejtettem megköszönni.
Mr. Eggs, remélem szép vasárnapod volt!
Petra, örülök, gondolom egy része ismerős.:)
Nálunk Feri a vakondvadász, úgyhogy elolvastatom és memorizáltatom vele a te módszeredet is, köszi hogy leírtad. Majd beszámolok róla, hogy sikerült.