Nézőpont

Végül abban maradtam magammal - két rózsadzsemes kenyér majszolása között tűnődve, melyből aprómóki bőségesen kent kétszál hajára is-, hogy mégiscsak van abban valami jó, hogy az említett palánta hajnali háromtól hatig szórakoztat és elfoglal bennünket. Mert mire mi így komótosan falatozzuk tízóraira a reggelit, addigra én már túl vagyok egy kerti etapon, és átiskoláztam a kiserdőből még néhány talicskányi növényt ide is- oda is. Ásás és ültetés közben pedig úgy örültem annak, hogy dugványozási szenvedélyem szinte bármely növényen képes vagyok kiélni, mert így van három szép utódja a gyönyörű, de mostanra kimúlt 'Sentinel' borókámnak.

Utaznak a boróka dugványiam, és a kislevelű japán kecskerágók.


Tegnap egyébként teljesen megnyitottam a kerti szezont, ami nálunk sajnos szemfájdító kékben és narancsban nyilvánul meg: kihúztam 50 m lengőkábelt a focipályához, hogy lehessen füvet nyírni és kitekertem legalább ennyi locsolótömlőt is a veteményesbe. Az átültetésen és szerelvényezésen túl, még vetettem paradicsom és paprikamagokat, és folytattam a korábban vetett palánták pikírozását is. 

A góré előtti kupit új szintre emeltük, miután kipakoltunk egy -a beköltözésünk óta nem bolygatott -ólacskát. Így sikerült szert tennünk két talicskányi egérrágta újságpapírra, némi lomra, vagy száz méter kivénhedt locsolótömlőre, újabb műanyag ládákra, ami jó nekünk,  és legalább kétszáz kiló vashulladékra, ami végső soron szintén jó. 

Mindezek után külön örülök annak, hogy a magnóliák és tulipánok szépsége, illata kárpótol eme csúfságok látványa mellett, nemkülönben annak, hogy minden átültetett kis és nagy növényünk él és virul egyelőre, túlélve a beavatkozásainkat. 





Megjegyzések

Imre Kiss üzenete…
Nem tudom, miért olvasok folyamatosa rozsdamentest. Te készítetted?
Én annyira hálás vagyok, hogy a gyerekeink ilyen környezetben nőhetnek fel. Saját szemükkel láthatják, saját kezükkel végezhetik a kertben és az állatok között folyó munkálatokat, történéseket. Ezzel egy olyan tudást adunk nekik, ami könyvekből nem tanulható. A kétkezi munka olyan, ami bármikor, bármiből kihúzza az embert. Ha ennek a tudásnak nincs a birtokában, elveszett - szerintem a mai világban. Sok gyerek, és már fiatal felnőtt is az előregyártott készételeket, nagyüzemi zöldségeket és húsokat eszi. Nem főznek, mert nincs rá idejük. Azt sem tudják, hogy mi a a csipetnyi só, mi az a zöldségtisztítás stb. Megy minden a szemétbe, pedig milyen szívesen eszik az állatok, nem beszélve a komposztról, ami a növények éltető eleme. Elvégzik a napi irodai stb munkát, és elégedetten hátradőlnek. Ők vajon minek örülnek? Mi ad nekik erőt és elszántságok a következő naphoz? Mi legalább látjuk, hogy mi nincs még rendben a kertben. És ez így is lesz örökké, mert ott soha nem lehet elég nagy rend. Nem beszélve arról, hogy minden nap van mire rácsodálkozni. Ez az igazi boldogság!
Juhmeli üzenete…
Imre, igen tavaly készült a saját rózsákból, és jól sikerült kísérlet lett. Idén is készítek egy pár üveggel majd.
Én is örülök, hogy így élhetünk, nem győzök elég hálás lenni érte, ahogy azért sem, hogy Feri is szereti a kertet is, az állatokat is, a munkát is velük. Jó dolog nyaranta úgy főzni, hogy kimegyek a kertbe és megnézem, mi van ehető, nem kell hetekig vásárolni zöldséget, gyümölcsöt, tojást. Tudom, mi van benne, a munka öröme. A vetésé, a kapálásé, a szüreté. Viszont nem vagyunk egyformák, és azt is meg tudom érteni, hogy mások máshogy pihennek, máshogy, másnak örülnek, másra költenek. Egyben viszont biztos vagyok, ez valódi. És számunkra ez az érték és boldogság is. Ez a talpalattnyi föld, amit mi alakítunk, amibe beletesszük az álmainkat, az időnket, az erőnket.

Népszerű bejegyzések