Kacsacsoda

Már több, mint egy hetesek, mégis alig hiszem el, hogy kikeltek a kiskacsák. Igazi csodák egytől egyig. Valahányszor rájuk nézek, eszembe jut, mennyi mindent tanultam idén is az állatainktól, az állatainkról. Eszembe jut, hogy mennyit hibáztam, kétszer is lemondtam róluk, és most mégis itt vannak. 
Az anyjuk Tyúkország Házában kotlott el az otthagyott tojásokon, mikor azok száma elérte, sőt meg is haladta a huszonötöt. Már csak tíz nap lett volna vissza kelésig, de a sorozatos rókalátogatások miatt védettebb helyre költöztettem a fészket. Látszólag minden rendben volt. A kacsamama megszámolta a tojásokat, beszélgetett velük, majd szépen visszahuppant rájuk. Másnap reggel viszont már kihűlve találtam a fészket, a tojó meg fel-alá rohangált, vissza akart térni a megszokott helyére. Így már csak foghattam a fejem, hogy mekkora hülye is vagyok, amiért nem borítottam rá egy kosarat, hogy ne tudjon felkelni. 
Összeszedtem hát a tojásokat és  betettem őket a keltetőbe, hátha nem fáztak meg az embriók. Feri lett az anyukájuk, forgatta őket, ügyelt a páratartalomra, de azért ott lebegett közöttünk kimondatlanul az, hogy mindez hiábavaló. Így köszöntött be a 35. nap. Se csipogás, se kipattant héj, se kotorászás a tojásokban. Eltelt a 36. nap is. Semmi. Ekkorra befejeződött a csibék kikelése, és lekapcsoltam a keltetőt először alattuk, majd néhány tojás kihallgatása után a kacsatojások alatt is. Mivel az újszülöttek sok feladatot, és még annál is több néznivalót adtak, a takarítás másnapra maradt. Mikor leemeltem a keltető tetejét kisebb szívrohamot kaptam. A tojások fele felkoppintva nézett rám. Remegve dugtam vissza a csatlakozót a konnektorba és vártam. Néha a fülemhez emeltem egyet-egyet hallok-e kopácsolást. Majdnem egy nap telt el mire megszületett az első kiskacsa. A tizennyolcadik már 41. napra érkezett meg.  

Az első négy.

Úgy aludtak, szinte ájulva.

Néha úgy érzem, nem nekem való ez az állattartásos mizéria.  Gyakorlatilag semmit nem tudok róluk. Amit mégis, azt irodalomból, nem igazi tapasztalatokból, és cseppet sincs ínyemre, hogy élőlényeken kísérletezzek, mi az ami beválik, mi az, amit máshogy kell.  Megtanulni az élelmezést, elszállásolást, szaporítást, gyógyítást és elfogadni a kudarcokat.
Ugyanakkor jó érzés, amikor meglátnak és rohannak felém némi csemege reményében. Jó érzés figyelni őket, ahogy végzik a napi teendőiket, ahogy kommunikálnak, ahogy cseperednek, udvarolnak, veszekednek, döglött madárként fetrengenek a porfürdőben, vagy örülnek és fürdenek a frissen feltöltött itatóban. És persze még mindig a nap fénypontja a tojásgyűjtés, még akkor is, ha ezt a mulatságot teljes egészében átengedtem a mókiknak, akik a homokozóvödrükbe szedik a színes tojásokat, simogatják a tyúkokat.
Ebből a keltetésből is levontam a tanulságokat. Megtanultam pár dolgot. Például, hogy a kellően fejlett embrió kibír némi lehűlést, nem mintha bármikor is megismételném az idei bénázásom, de mégis. Ahogy azt is, hogy a kelési idő nem szentírás. Több gyakorlatot szereztem abban is, hogy jobban figyeljek és érezzem, melyik tojásban van élet. És bebizonyosodott az, amit már eddig is tudtunk, hogy a némakacsa könnyen tartható, csendes, barátságos, gyorsan fejlődő, de legfőképpen jól szaporodó baromfi.
Időközben felcsaptam kacsa-ortopédusnak is, mert az egyik kiskacsa nem tudott lábra állni harmadnapra sem, szétcsúsztak alatta a tappancsai. Fogtam hát egyet Kaci hajgumi arzenáljából és összekötöttem a lábait térdízület alatt, majd ragasztószalaggal szűkítettem le a gumit, hogy ne tudja kihúzni a lábát belőle.


Három nap múlva leszedtem róla a béklyót és azóta meg sem tudom mondani melyik volt, olyan jól tud szaladni a többiekkel.










Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
Micsoda kacsadoktor vagy! Gratulálok hozzá!
Andrea üzenete…
Meli nagyon aranyosak a kiskacsák, és milyen jó volt olvasni, hogy mekkora szeretettel, törödéssel vagy/vagytok feléjük.))
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, egy próbát megért, pedig nem nagyon hittem benne, de örülök, hogy ezt is megtanultam, kipróbáltam és bevált. Tudod, annyi sok információ kering, de egy csomó fabatkát sem ér, így örülök, ha valami ilyen jól sikerül, nem csak városi legenda.:)
Juhmeli üzenete…
Andrea, olyan okos kis szemük van, úgy figyelnek. Nagyon jófejek a kacsák. Persze nem nagyon barátkozom velük, mert megesszük őket, de gyönyörködni szabad.;)