Rengeteg kép jórészt móki szemmel, és egyéb képek mókikról

Mire ideülök, már nem is emlékszem, mi mindenről lehetne beszámolni, mi is történt vagy nem történt meg a kertben. Egy biztos, élveztük a jó időt. A mókik nagyon jól elfoglalták magukat, napokig boszorkányok voltak és a nagy üstben összegyűlt esővízben főzőcskéztek mindenfélét. A bontásból származó  hungarocellhulladékban is láttak fantáziát, ha éppen nem motoros rendőrök voltak, körülöttük örömtől őrjöngő rendőrkutyával megspékelve. A csobogó mellett vettünk néhány árvácskát és krizantémot a gyerekek kertjébe, így ezeket is ültetgették a véget nem érő gombfocimeccsek szünetében, amit most gesztenyékkel játszottak, a pontokat pedig tobozokkal számlálták. Rendezgettük az udvart, maradék anyagokat hordtunk el az útból, komposztravalókat szedegettünk és talicskáztunk a kert végébe, volt egy kis fűnyírás és sövénynyírás is. Utóbbi az utolsó ebben a szezonban. 
Tőlem szokatlan rosszkedvvel készítem elő az ágyásokat a máknak és a fokhagymának, mert a hidegágyba vetett sok-sok magból három, azaz három szál sárgarépa nőtt ki egy hónap alatt. Azért sokat nem búslakodom, meg fogom hinteni még egyszer itthon gyűjtött spenót, rucola és mindenféle salátamaggal, hátha lesz téli zöldségem. 
Feri a nem visszaváltható raklapokból kertkapukat készít nekem, nem azért, mert annyira zárkózni akarunk, sokkal inkább a hangulat kedvéért, mert jól esik ránézni. Az már csak hab a tortán, hogy a törpemóki sokáig elfoglalja magát azzal, hogy ki-be csukogatja, mindenféle formációban a kutyával, így lehet lopva egy kicsit kertészkedni, bámészkodni is.
Mostanra bújtak elő a spanyolcsigák, egyre többen vannak és az étrendjüket nem korlátozzák a pitypanglevelekre, így megpróbálom újra munkába állítani a  futókacsáimat, de akkor lennék a legboldogabb, ha újra szabadon engedhetném a tyúkjaimat, akik imádják a csigákat, akárcsak a némakacsák. A róka viszont a tyúkot imádja, úgyhogy egyelőre maradnak Tyúkországban.
Én pedig szeretem az őszt. Akkor is, ha napos, és friss, tiszta reggelekkel ébreszt, mintha tavasz lenne, és akkor is ha morcos, ködös, nehéz, mert a földszagú lelkemhez való.



Kati is készített őszi kaspót.

Szépen kidíszítette. Minden nap tesz hozzá még valamit.

Mindent észrevesznek.

A tyúkháló felett éppen átlátnak.

Nahát, már tudnak zoommolni is!

Művészi kép is sikerült.

És porté is.

Hajókunyhó őszi ágyása.

Goldi szerelmes belém.

Hogy miket tudnak!

Apa perspektív.

Megy a makrózás is.

Még a magnólia szoknyája alá is bebújnak.
 
Goldi lassan magasabb Matyinál.
 
'Eden'.

Mindenki munkában.

Almát szedtek nekem.

Imádnak pózolni,

...fetrengeni,

...szökni.











Megjegyzések

Faluszéli Házikó üzenete…
Kedves Meli,
Jó látni Benneteket, jó látni a mozgalmas életetek :) Remélem, ha egyszer itthon lesznek az unokáim, én is bevezethetem őket a kertem világába :) Régi olvasód vagyok, sok ötletet kaptam a blogodról, köszönöm.
Kis Mókikhoz gratulálok, csupa életrevaló gyönyörűség. Jó látni, hogy fejlődnek :)
Üdvözlettel:
Anikó üzenete…
Imádni való a kertetek, és a Mókik is.:-)
Juhmeli üzenete…
Kedves Olvasó a Faluszéli Házikóból, üdvözöllek nálunk, és köszönjük a sok szép szót. Szeretettel kívánom, hogy ne csak madárdaltól, hanem unokáktól is harsogjon a kerted, és sok örömet találjanak benne ők is.
Juhmeli üzenete…
Anikó, örülünk, hogy jártál egyet nálunk.:)