Tegnap a medve süttethette nálunk a hasát, hátát, oldalát. Biztos minden testrészére jutott egy kis simogatás, mert igazán szép idő volt. Estére szépen meg is fürödhetett, mostanra pedig fehér paplant húzhatott magára, ahogy azt a jósok megmondták. Szép. Hatalmas, vizes, zizegő pelyhekben hullik sűrűn a hó. Egész takaros hóember lett belőlem, mire kimértem a takarmányt Tyúkország népének, és jólesett ott állni az udvarban, a csendben, nézni, ahogy pillanatok alatt minden fehér lett, megszépült, de az igazság az, hogy a korábbi hetek időjárásának, a rügyeknek, a krókuszoknak, az újabb és újabb hunyorvirágoknak, az arasznyi nárcisz és tulipánleveleknek azért jobban örültem.
Kertészkedtem is akkor egy kicsit, a szedersövényt kezdtem rendbe tenni, de a fő munka a jóképű, aranyszőrű, önjelölt főkertész lekerítése volt. Így most némi rozsdaoptikával, rozsdás betonvassal fűszereztük a kerti rendetlenségünket. Ennek több előnye is lett. A kutya egyelőre nem talált rajta fogást, így nem jár át a szomszédolni, nem jár a veteményesben sem gödröt ásni, nem használja wc-nek a rózsakertet, nem szemetel, nem metszi a juharokat és törpeörökzöldeket, nem kell megkötni, mikor jönnek hozzánk dolgozni, de legfőképpen nem vasalja ki kétdimenzióssá a tavaszi hagymásaimat.
Néhány kép az elmúlt két hétből:
A hunyor is nagyon beindult, rengeteg bimbót hozott idén is. Ezek szerint megeredt rendesen.
Tyúkkavalkád.
A veteményes új kerítést kapott, még van dolog vele, de most nem alkalmas.
Mángoldot az állatoknak szedek, nekünk újhagyma, rukola és édeskömény zöldje, petrezselyem és sárgarépa jutott.
A mókik is élvezték a szép időt.
Ezek a halványlila krókuszok is kezdenek elszaporodni.
Mostanra már ennyi sem látszik.
Kilátás a galéria ablakából.
És végül nem kert:
Feri újra begyújtott a kis kályhába és élvezte az új nappali ablakában ülve, Goldival összebújva a ropogást. A fekete folt a falon az aminek látszik, korom. És még mindig nem tudok rajta nevetni.
Megjegyzések
A tyúkházat írta Meli, rendezte Feri. A tartóssága meg majd kiderül.;)