Csak ismételni tudom magam: a májusi eső aranyat ér, főleg, ha áprilisban nem esett

Bíztam a ballagásban és ha nem is az ünnepséget mosta el az eső, de éjszaka végre megérkezett hozzánk is. Annyira örültem neki, hogy simán kipattantam az ágyból, pedig már jól bevackoltam magam, talán már szundítottam is egyet, de a dörgésre megébredve lelkesen rohantam a fejlámpáért, hogy beszedjem a fehérmosást, és vidáman dudorásztam a szúnyogokkal, miközben együtt figyeltük a villámok cikázását a sötétben. 
Az április, mint eddig szinte mindig, most is száraz volt. Rosszul is keltek a magok, a fokhagymának is hetekbe tellett, hogy elődugja az orrát, a babnak még annyi idő is kevés volt. A téli vetésű borsón már ott fityegnek a lapos hüvelyek és minden másnap lehet egy maréknyi spárgát szedni. Ültettem rengeteg káposztafélét, brokkolit, karfiolt, kelbimbót, kelkáposztát. Locsoltam is becsülettel, a vakond is hasonló szorgalommal dolgozott alattuk, így mostanra a káposztaszázad negyede maradt életben. Idén egyetlen barackvirágot sem láttunk a kertben, a málna és a rózsák egy része is nagyon megfagyott, a hortenzia is  csak tőből hajt, elfagyott vesszői idén is a borsó támaszai lesznek. 
A kert is főkertészt váltott, mert Feri az, aki töretlen lelkesedéssel locsol, gazol, ás, ültet, füvet nyír, rotál. Kaptam tőle szivattyút is, hogy ne kelljen olyan sokat gyalogolni a veteményesbe a locsoló kannákkal. Hamarosan sikerül üzembe helyezni, nagyon várom, és számítok arra, hogy a segítségével idén végre zöldséget eszünk zöldséggel. Szerencsére a bogyósok és a meggy szépen virágoztak, kerekednek már az almák, körték, végre kihajtott három az őszi ültetésű szőlőkből, és szereztem Ferinek fehér ribizlit is.
Ma elkezdtem kiültetni a paradicsomokat, zellereket és nézegetem, hol tudnék helyet szorítani néhány paprika palántának, uborkának, és esetleg egy kis céklának. Úgy tűnik, idén csak a veteményes tud felpörgetni.

 Elmúltak az utolsó tulipánok.
Már a magnóliák sem illatoznak.
 Szeretem bevinni őket.
 Nálunk a pitypang senkit nem zavar.
A gyöngyikék versenyt nőttek az árnyliliomokkal.
 Ma kikerülnek néhányan.
 Feri csobogója a téli álom után a helyére került.
A kiserdő és a rózsakert közé ásta be.
Minden irányból szeretjük nézegetni.
Feri idén muskátlikkal népesítette be a górét.
Én is próbálkozom virágládával.
Van benne édesburgonya, dália, petúnia, cseppecske és még nem látszik a kanna virág.
Feri kis kedvencei a japán juharok. 
 Reggeli séta Matyival.
 Spárgát szedtünk.








Megjegyzések

csipike üzenete…
Nagyon szépen alakul a kert, a csobogó is ötletes! :-)
Andrea üzenete…
Meli csodaszép kertrészeitek vannak, na és Matyi már mekkora..)
Az idén, a tavaszi kertvirágzást sajnos megint nem láttátok személyesen - ezért e-mailon majd küldök 1-2 fotót.
Azt hiszem mondtam, hogy az idén először a paradicsommagokat mindjárt a kertbe, a helyükre vetem, és nem bántam meg, nagyon szépen gyarapodnak, és nem kellett az erkélyen palántákat pátyolgatni, nem foglaltak helyet, valamint a palánta kiültetést is elhagyhattam.
kovtama üzenete…
Annyira szép a kert, szeretek nálad nézelődni.
Juhmeli üzenete…
Csipike, köszönjük a dicséretet. Sajnos víz csak ebben a formában és a medencében fog a kertbe kerülni, pedig annyi ötletem lenne!
Juhmeli üzenete…
Andrea, nagyon ügyes vagy. Én is minden februárban elgondolkodom a helybe vetésen, de gyáva vagyok, főleg, ha kevés magom van és a biztos palánták nyernek. Nagyon szerettem volna menni, de sajnos csak a kósza gondolatig jutottam, nagyon várom már, hogy kikecmeregjek ebből a fejetlenségből, ami körülvesz, és utolérjem magam egy kicsit.
Juhmeli üzenete…
Tamara, örülök, hogy jársz hozzánk, én is szeretek nálad lenni, ott rend van és tisztaság.;)