Képes július, nehogy azt gondoljam majd évekkel később, hogy ebben az évben ez a hónap nem is volt

Mert nagyon is volt, csak nem a kertben, hanem inkább az építkezés finisében.

Legújabb családtagunk Lancelot, aki Jenő, egyébként pedig wcpapír-sorozatgyilkos.

Kint is, bent is négylábú.

A kedvenc hely a munkásoknak kialakított kis kiülő lett.

Megy a játék.

Feri fáradhatatlanul gondoskodik az edénykertről.

A beültetésem szépen fejlődik, nagyon szeretem.

Az édesburgonyák viszik a prímet, de végre kikandikál a rózsanád is mögöttük.






Új taggal bővült a konyhai személyzet.

Egy macskának semmi sem lehet túl meleg. 
Miközben mi izzadságban fürödve szerelünk Ferivel, Jenő a vastag szőnyegen napozik.


Hát ennyi. Nem sok. A szedersövényt közben földig húzza a ráfutott komló, a paradicsomokon most jelentek meg az első bogyók, a paprika nem akar nőni, de ahogy elnézem nem is tv paprikát adtak a piacon, jövőre nem veszek palántát ott. A zöldbab csak virágzik, immáron két hónapja. A káposztafélék még nem teremnek. A karalábék nyom nélkül eltűntek. A hagymát felszedtük, de nagyon rohad, gondolom a sok eső miatt, de persze lehet, hogy nem. A rózsák hullatják levelüket, most kezdik a második virághullámot. A kert minden szegletében van elvadult rész. A bogyósoknál két méteres a gaz, a veteményesben a néhai répa- és hagymaágyásokban méteres a paréjmező, répa és hagyma nem nőtt benne. A szedersövényen csak sírni tudok, a fűszerkertet a levendulákkal együtt a szulák igázta le, és kell még füvet nyírni is. De  most, ezekben a hetekben nem jutott erre is idő. Mert van fontossági sorrend és ott a növények legesleghátul állnak. Vannak határidők és intéznivalók, szervezni és felügyelnivalók, játszani és pihennivalók, de a kertet még így is nagyon szeretem, és mindig megdobban a szívem, amikor végigsétálok rajta, a térdig érő fűben, félrehajolva a metszetlen ágak elől, hogy van nekem.

Megjegyzések

kovtama üzenete…
Így is nagyon szép minden és igazi paradicsomi hely van nálatok gyerekeknek, kutyáknak, macskáknak. :) Szép lett a ház is, annyira tetszenek ezek a földig érő nagy ablakok, ajtók, hogy kedvem lenne szétverni a miénket és inkább beépíteni ide is ilyet. :)
Holdgyöngy üzenete…
Szerettem az utolsó mondatod, abban minden benne van. Az idei nyár máshol is olyan felemás, nemcsak nálatok.
mancoka kertje üzenete…
Csodásan alakul a házatok, és az a legfontosabb most! Aztán majd szép lassan sorra kerül a kert is. Nagyon szépen kialakítottátok azt is, csak most egy kicsit álcázza magát. Lesz még az is nagyon rendezett, gondozott, én ebben biztos vagyok. Ferinek nagy piros pont a dézsakert gondozásáért! A beültetésed igazán szemet gyönyörködtető lett! A batátát én is nagyon megkedveltem.
Persze a legszebb a mai bejegyzésedben az új konyhai kisegítőd! Kis drága, milyen nagy gonddal végzi a munkáját!
Juhmeli üzenete…
Tamara, remélem a ház még áll.;) Mi is nagyon szeretjük az ablakokat, a többit meg majd az idő eldönti, hogy mennyire praktikusak, hőszigetelők. Amit szerettünk volna tőlük, azt megkaptuk, keretbe foglalva a kertet, olyan, mintha kint lennénk.
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, ilyennek képzelem az angliai nyarakat. Csak egy kicsit hűvösebbnek és esősebbnek, de valami ilyennek. Egyébként nagyon élvezem, hogy nincs hőség, bármikor lehetne kint dolgozni, nagyon vár már a kert.
Juhmeli üzenete…
Mancoka, Feri tényleg nagyon elhivatott a dézsakert ügyében, én pedig élvezem gyümölcsét. Idén igazán nagyon szépen virítanak a növényei.
Matyesz pedig olyan édes, a nagyobbaknak tettem ki az elöblögetett tányérokat, hogy törölgessék el és tegyék a helyére. Elégedetten hallgattam mosogatás közben a tányérok csörömpölését, aztán a következő adaggal a kezemben ért a meglepetés, hogy a kétéves törölget.:)