Minden évszakban megtalálom a számomra kedves dolgokat, értékelni tudom jó és rossz tulajdonságaikat, nem is siettetem, vagy éppen marasztalom egyiket sem. Mégis van kedvencem és nagyon örülök, hogy beköszöntött. Szedegetem a gesztenyéket, a színes leveleket, kintre költöztetem a biológia órákat, előásom a sálakat, sapkákat, kabátokat, gyertyát gyújtok a vacsoraasztalon, szimatolom az esti füstöt, örülök a napsütésnek és kiülök az udvarra tölteni a napelemeimet, figyelem a neszeket, nézem, ahogy a szél kifésüli a díszfüvek tincseit, az enyémeket pedig összeborzolja, örülök az esőnek, és bevackolom magam a házba, a házimunkába. Szóval az ősz mind közül a legklasszabb.
Azonkívül, hogy a kertben az égvilágon semmit sem csinálunk, csak vagyunk, próbáljuk rendbeszedni az udvart, a házat, nem sok dolog történik. De ezek közben arról ábrándozom, hogy jövőre újra kertész (is) leszek, nem csak anya, tanár, gonosz boszorka, szakács, szobalány, házisárkány, munkaszervező/felügyelő/kritizáló/dicsérgető.
Addig pedig, amíg csak tehetem, kiülök és napozok, vagy kiülök és vacogok, de az ölemben a kutya úgyis majd megmelegít, és össznyálaz nézem a hulló, vagy hajladozó leveleket, a nyíló bimbókat, és nem titkolt kárörömmel gondolok a szúnyogokra, akik ezt már nem tudják elszúrni.
Szépfiúk a hidegfront előtt.
Verbénadzsungel a rózsakertben.
Eden rose.
Jól terem a mandulafa. Szőlőt.
A veteményes.
Khmmm. A veteményes.
Lancelot, mint kismadár.
A fiúk az udvaron dolgoznak.
A dömpi a legjobb játék.
A macskának is.
Napi zsákmány.
A ház körül.
Tyúkmozi.
Szőlőzés.
Minden kék.
Leonardo.
Tollborzfű.
Gogo és a rózsakert.
A rózsakert.
Megjegyzések
Egész szép zsákmányt szedtél össze, ahhozképest, hogy nem kertezel.))
A gyerekek pedig nagyon szép, kedves gyerekek, a férjed pedig igazán szorgalmas, na persze az egész család ilyen.
Szép növényes kompoziciót csináltál a bejáratokhoz, jó ránézni az új házrészetekre.
Otthon vagy, vagy pedig már tanítasz?