Még tart a szezon

 ..., így fogtam magam és visszaszoktam a kertbe.

Szeretem a csipkebogyókat a bimbókkal.

Másodvirágzik a levendula.

Gogo lelkesen pózol mindenhol. Bárhol. Bármikor.

Először csak őszözni akartam, sétálni a veteményesben felmagzott, kétméteres gazban. Megnézni mi bújt meg és maradt életben alattuk. Így szedtem dáliákat, paradicsomot, paprikát. Mosolyogtam a padlizsánok utolsó erőfeszítésein, és a hidegágyban találtam néhány póréhagymát, leveles kelt. Erre aztán annyira bizseregni kezdtek az ujjaim, hogy rögtön kicsupáltam az alig két négyzetméteres területet -valahol csak el kell kezdeni a rendrakást és letakarítást-, másnap munka után megálltam saláta, rukola, spenót vetőmagért, dughagymáért és újra használatba vettem. Meglocsoltam, lefedtem fátyolfóliával, hogy a madarak ne tegyenek kárt benne, és megóvjam a széltől, hidegtől. Ha kitart a szép ősz, még lehet belőle csipegetni való. Azóta a hónapos retek és a rukola már mutogatja magát, sőt Goldi is megdolgozta és gödröt ásott az ágyásban. 

Apró tojások.

 Hidegágy a gazban.

A túlélők, akik belökték a kertészmotoromat.

Rendezkedtem Tyúkországban is. Hidegre tettem öt kacsát, csak a két rangidős hölgy -kiknek koráról nem beszélünk, mert nem tudjuk, nálunk ez volt a negyedik évük- maradt meg néznivalónak, legközelebb a kakasok és gyöngytyúkok kerülnek a fagyasztóba. 

Kacsavész. 

 Szóval azóta minden nap csinálok valamit. Ha mást nem, alapozom a pergolát a ház előtt. Vagy átültetem és behozom a kertben nyaraló szobanövényeket. Helyet keresek nekik a lakásban, mert most már vannak ablakpárkányaim, ahol kukucskálhatnak. De rendet tettünk a mókik kiskertjében is. Kigazoltuk, felástuk, és ültetni szeretnének bele ezt-azt még idén. Borsót szeretnének, meg salátát és hagymát, és valami szép virágot is. Gondolom árvácska lesz...

'Jude of Obscure'.

Reines de Violettes.

Les quatre saisons.

Az edényes növények a ház mellé költöztek.

A begónia egész nyáron ilyen gyönyörű volt. Megérte átteleltetni.


Most az a terv, hogy nincsen terv. Sem lista. De minden nap legalább egy-két-há-négy... négyzetméteren rendet kell tenni. Minden nap. És gyönyörködni is kell, szimatolni, örülni, sóhajtozni.


Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
A levendulára éppen ma délután csodálkoztam rá, a másodvirágzókra. Tetszett, ahogy a hidegre tett népet életkoroztad. Ez a sorsuk, szegényeknek.
Katalin Dán üzenete…
Nagyon szeretem a humoros írásaidat. Nemkülönben azt,hogy építkezés közben még az állatokra,növényekre is van energiád.Annak idején a teraszomról nem jutottam tovább.Azóta sem vagyunk beszélőviszonyban a szomszéddal.:-)
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, bizony ez a sorsuk, de egyre nehezebben állok neki. Persze a kacsasültet, a zsírt és a levest nagyon szeretjük, de hiányoznak az udvarból, a létszámból.
Juhmeli üzenete…
Katalin, örülök, hogy szeretsz nálunk lenni, a szomszédokkal igazán nagy szerencsénk van. Mindegyikkel. Sajnos ők ezt nem mondhatják el rólunk, de talán lassacskán normalizálódunk. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy jövőre nem áll kétméteres gazban a kert jórésze. ;)