Az október hozza a formáját és a szép, meleg őszi időt. Reggelente, a munkahely felé olyan szép a látkép, a szántóföldek közötti bozótosok párából kiemelkedő sötét sziluettjeit a vár és a Szársomlyó koronázza meg. Egyszer tuti kiállok a kocsisorból és megörökítem, majd vászonra nyomtattatom -jó nagyra- és kiakasztom a nappaliban.
A hétvégén hajcsár voltam. Amennyire a két nap engedte, no meg a mókik, rendet raktunk, kitakarítottunk, nem minden sarkot, de akkor is sokat, ablakot mostunk, itt sem mindet, befejeztük a lányszobát, minden bútor a helyére került, az udvarban is volt egy kis gereblyézés, pakolgatás, a többit majd őszi szünetben folytatjuk. Megtartottuk életünk első gyerekzsúrját is. Szóval sok dolog belefért.
Most kicsit szomorkásabb az idő, de megkezdődött a tömeges levélhullás. Alig bírok magammal. Térdig akarok járni a kupacokban, dobálózni és hemperegni fogok, majd gyűjteni, préselni, aztán elfelejteni és évekkel később megtalálni.
Ma almáspitét sütök a hullott almából, mert itthon lógok egy hasfájós, hányingeres mókival. Tudom, hogy érzéketlennek hallatszik, de attól még igaz: Úgy örülök!
A meggyfa bontott néhány csokor virágot búcsúzóul.
Napoznak az Idaredek.
A dáliák a csúcsponton.
Mindig nyílik valami új.
'Bonica'.
Szeretem a beültetésem.
A lányszoba jelenleg. Majd belakja.
Így indul a vasárnap reggel.
Napozás, macska, játék félmeztelenül, Forma 1.
Idén még nem fűtöttünk, olyan szép az idő.
Megjegyzések