Biztos az a néhány szép tojás az oka, amiket az elmúlt napokban gyűjtöttünk a hosszú tojássztrájk után. De vastagon benne van az apró, rózsaszín korallvirág, amit ajándékba kaptam, benne van a hó rokkanása, a napsütés és az etetőkön csivitelő énekesmadarak vég nélküli mozizása is. A macska lassan beleőrül a kilátásba, mi annál inkább élvezzük.
Tervezgetjük, miket kell megcsinálni, mielőtt beindul a szezon. Például szervizbe vinni a kapálógépet és a fűkaszát. Csoportosítani Tyúkország lakóit, különköltöztetni fajtánként a tyúkcsaládokat, hogy fajtatiszta kiscsirkék is születhessenek a vegyesek mellett, idén újra szeretnénk keltetni tojásokat. Már nézelődöm, honnan tudnék szerezni új fiúkat, de ennek még tényleg nincs itt az ideje.
Ha kiolvadunk, szedek földet a virágföld mellé és elültetgetem a rengeteg édesburgonyahajtást, amit a fagyok érkezésekor vágtam a növényekről, és mostanra szép nagy gyökérzetet növesztettek a vízzel töltött befőttes üvegekben.
Sőt, ha maradnának a nappali plusz fokok, csak úgy, kalandvágyból nekiállnék a szedersövénynek, az almasövénynek, a málnasövénynek, a galagonyasövénynek és még rengeteg mindennek. Apránként.
Már kinéztem az egyik csomagküldőnél eperfajtákat, amikkel megpróbálkoznék, mert a felgazosodott epresből lett tavaly a hasonlóan dicstelen sorsú paradicsomföld, így eperből csak kósza tövek nőnek, aminél azért többre vágyom.
Szóval elég hamar beindult a kertészmotorom, de nem baj, idén úgyis én szeretnék újra a főkertész lenni. Addig viszont élvezem, ami van, a havat, a sálat, a fényeket, az egyre inkább hosszabbodó nappalokat.
Fények a cukorsüvegen.
Még nem volt szívem levetkőztetni, olyan csinos.
Megjegyzések