..., múlt hétvégén és nagyon remélem, hogy ma is lesz
Nem nagy dolgok, de kezdetnek megtette. Főleg a metszőolló csattogott a kiserdőben, az almafasövényben és a rózsakertben. Most még csak a japán gyöngyvesszőket, a levendulákat vágtuk vissza, egy futórózsát ritkítottam, mert bújnak alatta már a tulipánok, így később már nem férek hozzá és néhány kósza ágat metszettem le az almafákról, amik majd kiverték a szemünket, de egyelőre várok a tavaszra.
Igaz, nem ültem rá bizsergő ujjaimra akkor sem, mikor láttam, hogy száradt annyira a veteményes földje, hogy meg tudjak benne húzni néhány görbe sorocskát és elvessem az első idei magokat. Szinte minden évben télen szoktam elvetni a borsót, mert ha engedi az időjárás szeretek odakint játszani, a 'Rajnai törpe' pedig jó játszótárs, hidegtűrő, szépen szokott áttelelni és teremni, így most is rögtön rá gondoltam.
A későn, sebtiben eldugdosott őszi fokhagyma mind egy szálig kicsírázott, olyan jó nézegetni katonás sorait, arra csábítanak, hogy folytassam a munkát, de egyelőre csak letakarítani, rendezkedni fogok. Így egyelőre marad a két kicsi ágyásom a következő szezonra.
Őszi fokhagyma.
Néhány szál áttelelt spenót és rukola.
A többit a kutya kiásta.
A nárciszok már nagyon kíváncsiak.
Az első krókuszok.
Megjegyzések