A hosszú hétvégén néhány sürgető probléma megoldásába kezdtünk. Ültetgettünk, innen ide, onnan oda. Az építkezés elöl a kiserdőbe ideiglenesen ültetett juharoknak, magnóliának kerestünk új helyet, mielőtt nagyon megszokják a jelenlegit, ami ugye átmenetinek indult. Végül 'Betty'-nek a csillagvirágú magnóliának a ház előtti kiskertben találtuk meg az új lakrészét, ugyanide költözött egy vöröslevelű japánjuhar is. A gyönyörű, de időközben nagyra nőtt 'Orange dream' japánjuhart már nem zavartuk, félő volt, hogy nem bírná ki az áthelyezést, és egyébként is nagyon jó páros 'Susan'-nal, a sötétrózsaszín virágú magnóliával. A többit meg majd megoldjuk. A művelet után Feri összegezte megfigyeléseit, miszerint nem is tudta, hogy van hátizma, de most már nemcsak azt érzi, hanem az eddig szintén ismeretlenség homályában idéző mellizmait is. Hiába, ha egyszer a legjobb hely egy hatalmas növény hatalmas tuskójának helyére esett, a feladat is hatalmassá vált és csendben remélem az említett izmok is a helyükre nőnek.
Feri munkában, magnólia talicskában.
Közben -mint mindig-, jószándékúan és gyanútlanul nekiállunk rendezkedni, lomtalanítani, metszeni, és sosem tudhatjuk, végül mi sül ki belőle. Így került újabb adag "kincs" a látóterünkbe, különböző rejtett zugokból -ki tudja hány van még-, de most az egyikkel leszámolunk. Régi, törött, rozsdás nyílászáróktól, a pottyantós budi ajtaján át a lyukas műanyag hordókig mindenféle izgis dolgok újra-tulajdonosai lettünk. Még jó, hogy az építkezés óta a helyi lakossági hulladékudvar rendszeres látogatói vagyunk, úgy járunk oda, mintha haza mennénk, így ilyenen már nem izgulunk. Annál inkább, ha számunkra ismeretlen terület meghódításáról van szó, mint az ugyanerről helyről előkerült rakomány hullámpala ártalmatlanítására szolgáló veszélyes hulladék lerakó, melynek ki- és hollétét még nyomozzuk.
Küzdünk az ágkupacokkal is. A kert tele mindenféle tulajdonságokkal bíró, kisebb-nagyobb dombokkal, hegyekkel. Vannak a széllel könnyen szálló, száraz gyomok laza kazlai, melyeket arra szoktunk használni, hogy a tüskéseket lángra lobbantsák. Vannak a rémesek, a tüskések: rózsák, kökények, galagonyák. Ezek még évek múlva is veszélyesek, ugyanúgy szúrnak, mint most frissen, vagy még annál is jobban. Ezeket égetni szoktuk, de most nem lehet. Vannak köztük a hatalmasok, több méter hosszúságú ágak, főleg Tyúkország diófájáról. Ezeket fel szoktuk aprítani és eltüzeljük télen. Idén is jó lenne felaprítani, de a vesszőket nem kézzel, hanem géppel és talajtakarásra használni.
A kapálógép nem indul, így a veteményes még várat magára. Igaz, a borsó kikelt és lehet locsolnom kéne, mielőtt kiszárad, a rukola már szedhető és szemezek a spenóttal is, de még túl bébi. Az őszi fokhagyma kapálásra és esőre vár, a szeder támrendszerre, a frissen kihajtó komlóbokrok pedig gyomirtásra.
Rukola és spenót.
.
Megjegyzések