Ma még munkába indulás előtt meglocsoltam a borsót, mert nálunk sajnos nem esett, pedig nagyon vártuk. Ahogy ott álltam, álmosan, kócosan, átnéztem a szomszéd ágyásra. Látom ám, hogy az őszi fokhagyma is sárgul, így már írtam is a listát a fejemben, miszerint még ma be kell üzemelni a téli álmot alvó szivattyúnkat. Megkapáltam, ha már ott voltam -pizsamában, gumicsizmában- a fokhagymát. Igazán nem sok, de ennyi nagyon kellene, hogy szépen teremjen.
Mire felértem, törpemóki is felébredt talpig lázban, így ma itthon maradtam vele, a kerttel, a házzal, a háztartással. Nem mondom, hogy már vettem is elő a képzeletbeli listát, hogy mire is lesz akkor elég a kényszerpihenő, mi mindent tudok elvégezni, mibe tudok belekezdeni és mit tudok folytatni.
Például folytathatom az ablakmosást, vagy a tegnapra tervezett előszoba rendbetételt, kabátok, sapkák, sálak, cipők válogatását. Közben meglocsolhatom legújabb projektem alanyait. A ház körüli területre, amit most törmelék, homok, sóder, zúzottkő borít, egyszerű kertet terveztem. Zöldet. Fű és gyertyánból kialakított fasor, sövényesre metszett koronával. Fetrengővel...Jelenleg így állok vele:
11 gyertyáncsemete.
Már a veteményesben élvezik vendégszeretetemet.
Ilyet szeretnék belőlük csinálni:
Ez a terv.
A folyamat nem túl bonyolult.
Elméletileg.
Néhány év.
Addig legalább kinő a fű a ház körül.
Most pedig visszatérek rövidtávú terveimhez, amit a reggelivel kezdek, teregetéssel folytatok, miközben orrocskát törlök, piros orcácskára puszikat osztok, és így tovább, és így tovább.
Megjegyzések
gyógyulást a mókinak.