Ma reggel lassan ébredtünk, nem is igen siettünk sehová, így amikor mégis feltápászkodtam az ágyból, és csukott szemmel lebotorkáltam kinyitni az ajtókat, alig hittem a szememnek, szinte nem lehetett látni az udvarban a párától. Pedig már fél hét is elmúlott, az igazi hűvössel együtt. Aztán persze a nap gyorsabban szétzavarta az apró vízcseppek tömegét, mint ahogy ezt a két kattintást elvégeztem a telefonnal, és addigra már én is megkaptam a kávémat az ihletemet a mai naphoz.
Ezek után kiengedtem a baromfiakat az udvarukra, és bevetettem magam a veteményesbe. Elültettem a maradék, csenevész palántáimat a borsó helyére, szemrevételeztem, hogy milyen jót tett a múltheti eső a növényeknek, mindenki megtáltosodott, virágba borult a paradicsom, hatalmasat nőtt a paprika, teremnek a cukkinik, kikelt a zöldbab. Kigazoltam a hidegágyat is, előkészítem őszre-télre, és előástam a magokat, amikből vetni szeretnék a fokhagyma megüresedett ágyásába.
A hidegágy igazi csigalakótelep volt.
Több száz kisebb-nagyobb házas csiga vonult át a szomszédos spárgaágyásba az akcióm után.
Megjegyzések