Nehéz visszaszokni a forró betonra, a korai szellőztetésekre, az erőtlenségre, a déli szobafogságra. Nagyon élveztem a hűvösebb nyarat. Többek között azért is -gondolom kitaláljátok-, mert a kertet (rövid eltávozásaink alatt) felverő gazt könnyebb kihúzogatni és feltálalni a tollas kertlakóknak.
Újra vetettem, amit gondoltam, a szabadföldi sikertelenség és a virágládás csigafalatozó után immár harmadjára. Uborkát, cukkinit, káposztaféléket, salátát, céklát, de kötözőhagymát és édesköményt is. Ezeket palántázó edénybe, egyenlőre csigamentesen. Szabadföldbe zöldbabot, retket, spenótot, madárbegysalátát, répát és petrezselymet fogok újra megpróbálni.
A paradicsomot folyamatosan, kacsolom, kötözöm. Egyszer permeteztem idén poloskák ellen, egyszer pedig fitoftóra ellen. Utóbbit egy hete, mikor bizonyossá vált, hogy hiába szedegetem rendszeresen a fekete foltos leveleket azonnal, ahogy megjelenik a beteg rész, soha nem lesz vége a történetnek, és én boldog, paradicsomszószos befejezést szeretnék a paradicsomjaimnak. Éppen ezért, erre a befejezésre készülve megcsupáltam a szépen megbokrosodott egy szem bazsalikomomat és a hajtásait beleállítottam egy pohár vízbe, annak az egy árva szálnak mintájára, amelyik kimaradt valamelyik főzésből úgy egy hete, és azóta sem került felhasználásra. Nem sértődött meg, hanem szépen gyökeret eresztett, így mire bepirosodnak a paradicsomok, bőven lesz a szószhoz fűszer is.
Tegnap a vacsorámat Goldival költöttem el a szilvafa alatt, a mókik pedig az almafasövényben vadászták a szürkületben, majd onnan áttelepülve a bárkájukon fogyasztották el a zsákmányt.
Másodvetünk Lancelottal.
A türelmes bazsalikom és példát követő társai.
ROMA VF, a szósz másik fele.
Matyi és a Balaton.
Egy kupac móki.
Egy kis Drezda.
Csoportkép is kell.
Újra itthon.
A hajóház hol olvasókuckó, hol kalóztanya, vagy csak a kertből szerzett vacsora helyszíne.
Időközben leszüreteltem két kiskakast is, lett belőlük egyszer gulyás leves, egyszer rántott hús. Megpucolva, tisztán 1.2 kg volt mind a kettő. Innentől kezdve senki sincs biztonságban a tyúkudvarban, a legnagyobbak mindig terítékre kerülnek. Mire beáll a tél, tíz jérce marad meg belőlük, akik átköltöznek a hölgyekhez és hozzá fognak járulni a téli tojásterméshez.
Esti program.
És a reggeli.
Megjegyzések