Szombati piknik

Elkezdődött az iskola, így augusztus utolsó hete óta teljes bevetésben vagyunk. A házimunka pedig az iskolakezdés, a sok szülői értekezlet és vásárolnivaló miatt igencsak háttérbe szorult. Még hétvégéken sem sikerült megcsinálni, így mostanra olyan lett a ház és a közvetlen udvar, hogy utáltam hazamenni. Azt se tudtam, hol kezdjem, hogy kezdjem, mi legyen, hogy legyen. Most péntek délutánra, szombatra - három hét tanácstalanság és pánikolás után- viszont sikerült úgy felszívni magam, mint Popeynek a spenóttal és elég sokat haladtam. Már le tudunk ülni néhány helyre, nem "tipegőköveken" közlekedünk a szétszórt játékok, táskák, ruhák között. Kutatóexpedíciót indítottam a vízszintes felületek megtalálására, ami sikeresen zárult, így most rendelkezünk pultokkal, ablakpárkányokkal, szekrénytetejékkel is, amik nemcsak pucérak, de portalanok is lettek. A porzsákba a ház népességének 99% -a költözött pormacskák, pókok és azok éléskamrájának képében. A mosogatnivalóval pedig már majdnem utolértem magam, mert amióta -nyár közepe óta- kinyiffant a mosogatógép, újra hosszú félórákat kell ezzel a mulatsággal tölteni, napjában többször is.

Szombat 11-re olyannyira jókedvünk kerekedett a szép háztól, a sok munkától, hogy a mókik ismét pikniket rendeztek nekünk. Ennek hagyományos időpontja estefelé szokott lenni, amit napközben gyűjtögetnek a kertben, az kerül a tányérokra, most viszont rögtönzött, ebéd előtti étvágyelcsapás kerekedett ki belőle öt perc alatt. Ennyi időbe telik, míg megsül a négy pirítósuk. És míg egy pirítóst süt, a másik almát gyűjt, a harmadik koktélparadicsomot szed a kiskertjében, én az eperrel szálltam be, a tyúkok meg a szőlővel, ami idén a kerítésüket futotta körbe lugasszerűen és étvágygerjesztően hintáznak a szőlőfürtök pont fejmagasságban. Így már csak annyi dolgom volt, hogy az udvar egyetlen árnyékos pontjára terítsem a plédet és leheveredjünk.