Már holnapra mondanak talajmenti fagyokat. Pedig úgy bíztam még a kertben! Az időjárásban. Szépen terem még a veteményes, a bokrok tele paprikával, uborkával, a paradicsomok éretten hullanak a legkisebb érintésre is a markomba. Más nincs, idén piros-zöld párosítás a sláger a kosárban. A rózsákért nem aggódom, nekik nem árt a hideg, de a zöldségek érzékenyek, és főleg azért bosszantó az egész, mert utána még érkezik az indián nyár és meglehet, hogy novemberig nem is lesz fagy, de a paprikának, uborkának annyi. No, de előre nem bánkódom, van elég tennivalóm anélkül is. Örülni az első hófehér dáliavirágoknak, fakókék őszirózsáknak, az utolsó szem édes epreknek, tűzvörös zinniáknak. Főzőm a paradicsomszószokat. Minden hétvégén szép fogásom akad belőlük, a paprika elkopik kosárszámra, de most gondolnom kell a téli levesekre, pörköltekre is, és teszek a fagyasztóba belőlük nyári íznek. Uborka is mindig készül néhány üveggel, már el is kezdtük felbontani az első kóstolókat.
A medence tegnap szárazra került, megejtettük az utolsó pancsit is, mert négyünk közül, akik mezítláb álltunk benne és söprögettük kifelé az maradék centi vizet, Matyinak sikerült egy ruhás hátast dobnia, a kisgatya-póló kombó még kint szárad a teraszon. A mókiszervizelésből Goldi is kivette a részét, ő szállította lelkesen és helyezte a lábaim elé gondosan, mint ritka értékes kincseket, a nyálas zoknigombócokat.
Megjegyzések
Én csak olvaslak, de ha érdekel a PEREZ nevű uborkáról 3*4 méter lugas kb 150 kg uborka jött le. Életemben nem volt mégy ennyi uborkám pedig 60+-os vagyok.
Szép napot Magdi