... amikor még sütött a nap, a juharokon világítottak a levelek és én kertészkedtem is egy kicsit. Tényleg csak egy kicsi volt, elültettem a tavasszal kiásott nárciszokat és tulipánokat. A rózsakertből a kiserdő napsütötte szélére kerültek, nagy elégedettséggel takargattam be őket lombbal -nekünk már ilyenünk is van-, arany színű magnólialevelekkel és tarka juharlevelekkel. A hinta alól kimenekített kis lila krókuszokat sajnos nem találtam meg, fáj is értük a szívem, de ha nincs, hát nincs. Minden meggyőződésem ellenére visszavágtuk a nagyvirágú magnólia lombját is. Egy szezon alatt több, mint két métert nőtt, a nagy hajtások mindenfelé lekonyultak, elrontották a korona formáját, jobb lesz így, még ha kevesebb is lesz jövőre a virág.
Talicskáztam nyesedékeket, trágyát, mindenféléket a kert végi komposztra, és a kerítés mellé felmagzott gyomokat, tarackgyökereket, amikkel már nem szeretnék semmilyen formában találkozni az elkövetkezendőkben. Jó kis sport volt, tekintve, hogy a kutya rengeteg gödröt ásott a megnövekedett őszi vakondtevékenység miatt, a hátsó gyümölcsös igazi akadálypálya lett, komoly dilemmákkal. Vagy gödör, vagy kétméteres csalán...
A kertben mostanra tennivaló nem maradt, minden mást tavaszra tartogatok. A szedersövény támrendszere mellett egy mini fóliasátor van tervben. Meg egy gazmentes, termő veteményes.
Jól indul a reggel, ha süt a nap.
'Orido nishiki' japán juhar őszi díszben.
A kiserdő tényleg kicsi, de annál dúsabb.
Végre van avar.
A fiúk a körtefát nyúzzák mostanság.
Még van néhány szem paradicsom.
Az utcafronton is nyílik néhány rózsa.
'Jude of Obcure'.
Matyi megtanult hintázni.
Még nem döntöttem el, hogy hurrá, vagy jaj nekem.
Ilyen volt talpig díszben.
És ilyen pucéran.
Nemsokára a hó és az éhes kismadarak öltöztetik.
Megjegyzések
Az a kiserdő tényleg csodálatos!