Szerdán itthon voltam, mert van még szabadságom, amit november végéig ki kell vennem. Szóval itthon voltam a felhalmozódott házimunkával, a tucatnyi csomag dolgozattal és a szálló bugyikkal, zoknikkal a szélben, napsütésben, csepergésben. Nagyon élveztem. Nem a zokniüldözést. Olyan szép a kiserdő! Nem tudok másra nézni. Minden levél más színű, mindegyiket, máshogy világítják át a nap sugarai, mind integet, mind illatos. A ruhák is hamar megszáradtak odakint, volt ami a térkövön, volt, ami a füvön, és maradt néhány a szárítón is. Szép nap volt. Várom a következőt.
Megjegyzések