A szezon elindult.
Nálam már múlt hónap elején, amikor kinyíltak az első krókusz -és hunyorbimbók. Rögtön el is vetettem néhány magot idebent, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, káposztaféléket és salátákat. Mostanra a paradicsomok és a saláták már lomblevelet is hajtottak, a paprikák most kezdenek kukucskálni, a káposzták viszont csendben vannak, így új magokkal újra kell próbálkoznom, hogy legyen egy kis karalábé, kelkáposzta, leveles kel, kelbimbó és brokkoli. Nagyon motivált vagyok karfiol ügyben is, mert az idei enyhe télben, életemben először sikerült karfiolt növesztenem. Több pagodakarfiol is elkezdett fejesedni odakint az ősszel beültetett ágyásban, nagyon örülök nekik és kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük. Brokkolival már korábbi években is voltak félsikereim, így nem is lepődtem meg az apró zöld fejecskéken. Várom már, hogy veteményezhessek, de az még egy-két hét múlva esedékes, az esőtől függ.
Február második felétől kezdve folyamatosan edzem legendás metszőizmaimat is. A gyümölcssövénynek estem neki először, majd a bogyósoknak. A szederbe is belecsattintottam már, így lesz majd karó, ágyásszegély és a vázába is jut virág. A rózsákhoz még nem nyúltam, de ők a következők a sorban, utánuk meg toporognak végeláthatatlan sorban a sövények, a nyáron virágzó bokrok, gyöngyvesszők, mályvák.
A permetezés is esedékes. Próbáltam is kétszer. Harmadszorra össze is jön, ha szárazabb lesz az idő. Elsőre a kézi puttonyos fuccsolt be, mindenhonnan folyt a szer, csak a spriccelőből nem. Másodjára a motoros permetező hagyott cserben. Ma Feri és Balraszomszéd bácsi reggeli szeánszának köszönhetően, egy karburátortisztítás után egészségesen beröffent, úgyhogy jöhet a harmadik felvonás, addig meg edzem magam, hogy elbírjam a gépet és a lét egyszerre.
Tyúkék és jól vannak, rengeteg a tojás, és még mindig van vágnivaló kakas vagy egy tucat, csak erőm és kedvem nincs a gyilkolászáshoz. Szóval kukorékolunk rendesen, de majd elmúlik.
A lista hosszú, de a napok is hosszabbodnak. Csak a legfontosabbakkal fogok idén foglalkozni. Most a legfontosabb a permetezés lesz, hogy legyen a fákon gyümölcs. Az, hogy néhány ággal, gallyal, vesszővel több van, nem számít annyira.
Addig is, míg újra kijutok, gyönyörködöm a madarakban, akik szünet nélkül ismétlik, ahogy a torkukon kifér: párt akarok, párt akarok! Gyönyörködöm a gimnazistákban, akik sérült madárral lapáttenyerük oltalmában izgatottan várnak az órámra...
Mindjárt tavasz.
És
Mindig történik valami.
Megjegyzések
De tudom, hogy nálatok is beindult a munkálkodás a kertben, már amikor az eső engedi.
Várom, hogy elmenjen az esős idő és száradjon a föld, de a miénk lassú ebben, pedig már nagyon viszket a tenyerem, úgy veteményeznék! Vagy bármit, de mindig a kert az utolsó, így se idő, se erő nem marad rá. Még két nap és hétvége. Remélem játszhatok kint egy kicsit. Neked is jó kertezést, szép időt!