És a kertem nevében köszönöm a csapadékot, mert már nagyon hiányzott a vetésemnek, az új ültetésű évelőágynak, és a tél alá vetett fokhagymámnak, máknak.
Mára már nyoma sincs a hónak, ha egy icipicit szárad, kimegyek folytatni a metszést és megkapálom a fokhagymát. Mert hétvégén nem nyitok se classroomot, se krétát, se gmailt, se messengert, se teams-t, se semmit, ahol több, mint háromszáz gyerekkel tartom a kapcsolatot és így többszáz üzenet, értékelnivaló feladat, segítséget kérő tanuló vár rám. De persze kit is akarok átverni....
Unatkozni akarok, mert az agyam a szememen keresztül akar nap, mint nap kitüremkedni!
És csendet is, mert már nem hallok és nem látok!
Csak öt percet, de az nappal legyen!
Mert éjszaka, a lista kiabál a fejemben, igaz, nem azt, hogy "hulye majom"!
Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy csak ez a két kívánságom van magamnak.
Megjegyzések
Olyan jó, hogy lehet már "kapirgálni" a kertben.
Az iskolai feladat egyáltalán nem könnyű egyik félnek sem, de le a kalappal, nagyon ügyesen és gyorsan megoldottátok. Kitartást,kellemes, szép napokat kívánok!
Marika
Marika, nálunk nem volt fagy, amíg esett a hó, úgyhogy bizakodó vagyok a gyümölcsök miatt. Minden úgy virágzott tovább a hó alatt, mint annak előtte. És újra itt a tavasz! Mehetek ki játszani.
Tamara, nem a számonkérés a lényeg! Sőt! Majd kialakul, év végéig még két hónap, ne aggódj! Hi-hi, hiányzunk! Igen több felől is hallottam, ezért sem baj, ha egy picit haladgatunk a tanulással, és az online órákon az egész osztály együtt lehet egy picikét. Röhöghetnek, tanulhatnak... Fel a fejjel!