Telik a nyár

Biciklizéssel.

Játszóterezéssel.

Úszással.

Mozidélutánnal.

Pancsolással.

Főzéssel.

A biciklizést mondtam már?

Elfáradással.

Nézelődéssel.

Növekedéssel.


És persze kertészkedéssel, de arról majd máskor.

Idén nem indulunk útnak. Nem foglaltunk szállást Balatonon és nem utazunk Drezdába anyuékhoz. Pedig nagyon vártuk, de biztos, ami biztos, itthon maradunk és helyben hozzuk ki a nyárból a legtöbbet. Kaci megkapta a nagybiciklijét, Feri felújíttatta a versenybiciklijét, így a mókik különböző összetételben és koncentrációban tekernek a környéken és fedezik fel az itteni táj szépségeit. Mert igazán szép helyen lakunk.  A biciklizés nagy kedvence mindenkinek, de még annál is jobban szeretnek vizesek lenni, így az úszóedzések mellett rengeteget pancsolnak a medencében, vagy a medence körül,  vagy a homokozóban, de egy-egy napokra meglátogatjuk a Balatont is. Aztán előfordul olyan is, hogy az egész vándorcirkusz bepattan a kocsiba és együtt megyünk el sétálni, játszani, felfedezni, de leginkább itthon vagyunk. És én ezt nagyon szeretem. Itthon lenni. Csak főzni ne kéne annyiszor. Meg jól jönne egy hangerő szabályozó is. A mókikra.

Ez az iromány most olyan nemkertezős mókinapló lett.