Hát kezdődik

Nem az első, újonnan vásárolt, magokkal megtömött, friss, zörgős tasakokkal, hanem a napsütéssel és az állandóan csicsergő madarakkal. Az említett magok ugyanis csak csíráztatásra és fogyasztásra kerülnek a tányérokra itthon és az iskolában, földet viszont nem fognak látni. Ez az egyik új kísérletem az idei évre.

Egyébként pedig a kényszer szünidőmet kihasználva, tegnap belevágtam az idei kerti szezonba. Az óriásira nőtt, de már alig termő jostabokrokat és a tavaly részben megfiatalított őszibarackokat vettem kezelésbe. Tudom, hogy még tél van, és hiába ordítják a cinegék teli torokból, hogy nyitnikék, odébb még a tavasz. Arra viszont pont jó az idő, hogy rendbetegyem a veteményest, ahol védelmet adva a zöldségeimnek, őrként állnak az ősszel fejlődött kétméteres gazak elszáradt maradványai. A gazerdő és tyúkhúrtengerben szedhető a kelbimbó, a zeller, a sárgarépa, a madárbegysaláta, a mángold és a zöldhagyma. Az enyhe telet szépen átvészelte a későn duggatott fokhagyma és az őszi mák meg a spenót is.

A fák is éledeznek. Virágban a mogyorók és a tiszafák, de készülődnek már a tuják és a fenyők is.  Mára is vannak terveim. Felteszem az ebédhez a gulyáslevest, beteszem a mosást, piszkálom egy kicsit a mókikat, majd megyek ki játszani, ha már lesz ereje a napnak és folytatom a rendrakást. Vagy nekiállunk a kibontott ablakok újrahasznosításának és elkezdjük az üvegházat. Vagy ágat darálunk. Vagy, ki tudja, hosszú a lista.:)

Rókabiztos napozóhely.