Így kezdődik a november

 Őszi szünet végével. 

Óraátállítás utáni látszólagos koránkeléssel és valódi koránfekvéssel.

Langymeleggel.

Sétákkal a lehullott levelekben gázolva.

Pizsamában teraszrendezéssel, rózsaszedéssel.

Merthogy az idei őszben összesen egyszer fáztam, viszont sokszor volt melegem. Most novemberben végre kezdhetem előszedni az őszi cipőket, ruhákat, kabátokat. Eső végre akad egy-egy nap, ilyet mondanak mára is, ezért kihasználva a korai reggeli szép időt, jártam egyet a sűrűben. Szó szerint. A kert elburjánzott, még a teraszon is, így nekiálltam némi téli előkészítésnek. A leandereket a ház öblébe vonszoltam, a szobanövényeket féltető alá hordtam. Vágtam a szárazat, a hosszút, a csúnyát. Leszedtem a napvitorlákat, már szükség van az ablakokra eső napsugarakra, befűtik a földszintet. Sepertem és nézelődtem. 

A hagymásaim még nem indultak meg. Idén a kiserdő szegélyébe sok-sok sárga díszhagymát, tulipánt, krókuszt, nárciszt ültettem. Körbekerülve a magnóliákat és juharokat az elvadult rózsakert kétméteres indáin himbálódzó virágokra nézve mentőakcióba vágtam. Az eső úgyis leveri őket, akkor inkább a házban nézegetem az év utolsó szépségeit. 

Mire az első cseppek koppantak a hátamon már megjártam a veteményest. A zöldtrágyának vetett vöröshere és mustár szépen kikelt, az őszi fokhagymákat elfelejtettem csekkolni, a káposztaágyásomban viszont még van kaprom, édesköményem, pok choi és kínai kel, spanyol csiga, nyeszlett póréhagyma és valamiféle káposzták, de már nem emlékszem, mik. A fóliában még minden él és virágzik, pedig volt három fagyos hajnalunk, amikor vakargathattam a szélvédőt munkába induláskor. Teremni viszont már semmi sem terem, a fagyok előtt minden paprikát és padlizsánt leszedtünk Ferivel egy romantikus, telefonvilágítós, vaksötét estén, miközben záporoztak ránk a fóliára kicsapódott páracseppek. 

Most már szakad az eső, én meg itt ülök a galéria kis könyvtárának védelmében és hallgatom a szelet, a zuhogást. Ma kuckós napunk lesz.