Tavaszi bejegyzés

 Nem maradt el a tél nálunk sem, de valahogy csak nem értem ide. Szánom-bánom és később még jobban fogom, de hát visszamenni nem lehet, majdcsak keresek róla képeket.

Ami viszont most van, az a napsütés, cinegék, ibolyák, fokhagymák, digitális oktatás és sok-sok metszenivaló. A nagyját motoros fűrésszel oldottuk meg, távirányítással, ami ugye úgy néz ki, hogy Feri magára akasztja a kétméteres eszközt, mely kiegyensúlyozatlanul hordja egyik végén a motort, másik végén a mini láncfűrészt, majd válogatott felmenők emlegetése közben beküzdik magukat a kérdéses fák alá/mellé/közé. Én pedig egyáltalán nem hozzáértően, de mint olyan, akinek új kedvenc pasija van a youtube-on, akitől  metszeni tanul, szóval roppant komolyan véve a feladatot, kézzel-lábbal mutogatom, mit és hol vágjanak le, ha tudnak. Ezután össznépi ünnepély keretében, kis családunk valamennyi szőrös tagja -legyen az kettő vagy négylábú-, megragad egy levágott testrészt és elvontatja arra a helyre, ahová már három éve gyűjtjük őket. A metszés apraja idén érdeklődés és idő hiányában elmarad, de legalább a lemosó permetezést sikerült az esők előtt lebonyolítani. 

A veteményes még a tavalyi dzsindzsában áll, de így legalább zavartalanul kelhetett ki mindenhol a madársaláta. A későn eldugott fokhagymám már elég szépen megerősödött, a februárban mókik által mellévetett borsó még nem mutatkozik, de az ugyanakkor elszórt néhány spenótmag kicsírázott és büszkén mutogatja sorát. Igencsak viszket már a tenyerem, ha elmennek az esők és felszárad a föld jöhet a rotálás és veteményezés, a palántának valót is akkor fogom idebent elvetni. Addig pedig kiélvezem az itthonlét minden cseppjét, a digitális oktatás kihívásait főzéssel, hangzavarral, kutyaszőrrel és hisztikkel megspékelve.

Maguktól kelt hunyorok az előkert hortenziái között.

Mai nárcisz.

Tegnapi csipetke-csapat a háttérben a komoly érdeklődővel.

Hóvirágok a Misina sípályáján.

Mákvirágok szintén ott.

Még mindig szeretünk és szoktunk is kirándulni.

A kiserdő ibolyái.

A kiserdő egyik hunyora.


 Nekem már tavasz van.




Megjegyzések

mancoka kertje üzenete…
Nagyon hiányoltalak már! Örülök, hogy újra jelentkeztél! Sokat gondoltam rád, hogy nem lehet most könnyű a digitális oktatás miatt sem. Sokan azt hiszik, hogy ez milyen jó. Hát, nem! Egy szükséges új (Ami soha nem pótolhatja a régi, jól bevált, megszokottat) és sokkal időigényesebb a pedagógus részéről. Sok erőt, kitartást hozzá! Reménykedjünk, hogy hamarosan visszatérthettek az iskola falai közé!
Jaj, a Mókik! Hogy megnőttek! Már nem is mókik, inkább kis felnőttek. Hogy szalad az idő!
Jó munkálkodást nektek a kertben!
Holdgyöngy üzenete…
Örülök, hogy jelentkeztél. Jó volt látni a mókikat. Kerestem a főfelügyelőt a fotón, nagy nehezen megtaláltam.
Unknown üzenete…
Már azt hittem, hogy megszűnt a blog. Nagyon várom már a kerti tudósításaidat, örülök, hogy folytatod!!!
Névtelen üzenete…
De jó, hogy hírt kaptunk felőletek!
A gyerekek megkorát nőttek! A kert
pedig most is csodás!
Ica néni.
Juhmeli üzenete…
Mancoka, köszönöm a buzdítást, csináljuk, ahogy tudjuk, én látom szülő szemmel is, tanár szemmel is, úgyhogy én most úgy tanítok, hogy szülőnek, gyereknek is jó legyen. Igazából nem is digitálisan, hanem online próbálom a megszokott dolgokat a gyerekekkel együtt feldolgozni.
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, jó újra itt, csak már kevesebb a késztetés, ami bennem van. A legjobb hallani felőletek, újra bekukkantani hozzátok...
Juhmeli üzenete…
Ica néni, köszönjük a kitartó érdeklődést, nagyon jól esik újra itt lenni.