Nem maradt el a tél nálunk sem, de valahogy csak nem értem ide. Szánom-bánom és később még jobban fogom, de hát visszamenni nem lehet, majdcsak keresek róla képeket.
Ami viszont most van, az a napsütés, cinegék, ibolyák, fokhagymák, digitális oktatás és sok-sok metszenivaló. A nagyját motoros fűrésszel oldottuk meg, távirányítással, ami ugye úgy néz ki, hogy Feri magára akasztja a kétméteres eszközt, mely kiegyensúlyozatlanul hordja egyik végén a motort, másik végén a mini láncfűrészt, majd válogatott felmenők emlegetése közben beküzdik magukat a kérdéses fák alá/mellé/közé. Én pedig egyáltalán nem hozzáértően, de mint olyan, akinek új kedvenc pasija van a youtube-on, akitől metszeni tanul, szóval roppant komolyan véve a feladatot, kézzel-lábbal mutogatom, mit és hol vágjanak le, ha tudnak. Ezután össznépi ünnepély keretében, kis családunk valamennyi szőrös tagja -legyen az kettő vagy négylábú-, megragad egy levágott testrészt és elvontatja arra a helyre, ahová már három éve gyűjtjük őket. A metszés apraja idén érdeklődés és idő hiányában elmarad, de legalább a lemosó permetezést sikerült az esők előtt lebonyolítani.
A veteményes még a tavalyi dzsindzsában áll, de így legalább zavartalanul kelhetett ki mindenhol a madársaláta. A későn eldugott fokhagymám már elég szépen megerősödött, a februárban mókik által mellévetett borsó még nem mutatkozik, de az ugyanakkor elszórt néhány spenótmag kicsírázott és büszkén mutogatja sorát. Igencsak viszket már a tenyerem, ha elmennek az esők és felszárad a föld jöhet a rotálás és veteményezés, a palántának valót is akkor fogom idebent elvetni. Addig pedig kiélvezem az itthonlét minden cseppjét, a digitális oktatás kihívásait főzéssel, hangzavarral, kutyaszőrrel és hisztikkel megspékelve.
Megjegyzések
Jaj, a Mókik! Hogy megnőttek! Már nem is mókik, inkább kis felnőttek. Hogy szalad az idő!
Jó munkálkodást nektek a kertben!
A gyerekek megkorát nőttek! A kert
pedig most is csodás!
Ica néni.