Szerencsésnek mondhatom magam nagyon sok dolog miatt. Most csak kis apróságokról számolok be. Mégis kikelt némi sóska és bazsalikom a fűszerkertben, mindkettőt háromszor vetettem, locsoltam is, de semmi. Aztán, mikor végre ide is elért egy kis eső, mégis kidugták az orrukat, dacára annak, hogy mindkét ágyást feltúrtam. A sóskába új barázdákat húztam, hogy negyedjére is vessek magot, de csak üres zacskót találtam, úgyhogy ez elmaradt. A bazsalikom parcellájába pedig nyári orgonát ültettem, jó nagy gödröket ástam, mégis lett egy pár szál és még a csigák sem lakmározták be. Még. Ismét bebizonyosodott, hogy a türelemmel többre megy a kertész. Persze én nem türelmes vagyok, hanem kevés időm van a karbantartási munkákra. Ez a szerencsém?
És még valami. A len, amit a macskák döngöltek a földbe, majd a tollborzfű nyomta el, virágzik. Égszínkék virágai kukucskálnak a terebélyesre nőtt fűcsomók alól. Örülök nekik nagyon!
A rózsáim gyönyörűek, imádják ezt a hőséget.
Megjegyzések
A rózsáid tényleg gyönyörűek!
A len nekem is nagyon tetszett, de olyan törékeny természetű. Kíváncsi vagyok, hogy boldogul majd nálunk.
A virágok köszönik a dicséretet.
Mammka: Jó napos helye volt? Azt nagyon szereti és kevés vízzel beéri.
Adél: Nem tudom, hogy van-e egynyári változata, nekem a tollborzfű egynyári, de szereztem évelőt is, lustaság ellen.