Ma olyan hirtelen szakadt le az ég, hogy a konyhaajtóban hagyott sáros cipőkkel, papucsokkal együtt a rajtuk szundító cicákat is behajigáltam a konyhába. Itt várták meg a felhőszakadás végét. Ennyi víz egész nyárra elég lett volna. De legalább dolgozhattam kétszer, Peti meg pocsolyázhatott. A macskák meg kicsit összezavarodtak. Most lehet vagy nem lehet a házban lenni?
Megjegyzések
Még a kutyátlan időkben én annyira tudtam, hogy következetesnek kell lenni, és mindenki tudja, hol a helye, hogy még!
Persze gyerek nélkül még azt is tudtam, hogy csak elhatározás kérdése, és a csemeték jólneveltek és szófogadók lesznek.
Aztán jött a gyakorlat....
Semmi sem úgy van!
És persze hogy imádom a neveletlen kölkeimet, meg a folyton bent ténfergő kutyámat!
Úgy látom,hogy a cicák nem zavarodtak meg, hamar átálltak a benti létre.:)
Néhány bejegyzéssel korábban ezt írtad:"azt hiszem ,né is macska vagyok.."----rájöttem,hogy én teljesen!:)
Thank you for stopping by and commenting on my blog. I appreciate your kind comment. I hope your crepe myrtle tree grows well. These beautiful trees are very prevelent here and contribute a lot of color to our deep green summer.