Gondolkodtam már egy ideje, hogy a szépen piruló hortenzia virágaiból a kevés szépérzékemmel és még kevesebb kézügyességemmel koszorút kellene kötni. Eddig a megvalósításnak csak az állta útját, hogy nem tudtam kitalálni, miből készítsek alapot. Mára azt is megálmodtam. Vékony, szófogadó szőlővesszőket vágtam, leleveleztem, a kacsokat meghagytam. Szeretem a szőlő rugalmas dugóhúzóit. Egy vesszőből kötöttem karikát, a többit rátekergettem. Vékony madzaggal rögzítettem. Ezután vágtam kisebb hortenziafejeket, gyengébb szárúakat és belefontam a szőlőkoszorúba. Ezt is madzagoltam. A madzagolás volt a legnehezebb. Átbújtatni a vesszőkön és megfogni a másik végét úgy, hogy közben lehetőleg minden a helyén maradjon és ne nyomorgassam tönkre azt a részt, ami már sikeresen túlélte a korábban végrehajtott hasonló műveletsort.
Képességeimnek ismeretében bátran kijelentem, hogy a végeredmény jobb lett, mint reméltem és masszívabb is.
(Ideje az ajtómosásnak is...
Ha elalszanak a gyerekek.)
Megjegyzések
Nálam is most száradnak a fejek, lehet "lopom" az őtledet és őszi altódísz lesz belőlük:-)
A "Kertészeti Magazinban" szoktak lenni virágkötős, csendéletes cikkek, azt nézegetem évek óta. Koszorúkat, csokrokat, asztaldíszeket. Remélem, hogy szépen fognak megszáradni a fejek, mert ezek frissek, puhák, zöldek voltak, a szőlő már lekonyult, azt levágom róla.