Tíz nap után végre kisütött a nap. Először csak szégyenlősen kukucskált ki egy-egy pillanatra a felhők közül, mint Kaci szokott idegenekre a lábszáram mögül, de aztán elfeledett, könnyfakasztó és orrcsiklandozó erősséggel ragyogta be a tájat. Amíg ez meg nem történt, nem éreztem hiányát. Remekül elvoltam, a borongós, párás időben is. Sőt egy ideje titkon már vártam is a begubózásra késztető késő őszi időt. Most mégis örültem. Megteltem kinti tervekkel, feladatokkal. A virágok és a macskák is élvezték a napfürdőzést. Meg a kertész is. A szederpofontól sajgó szájától tekintsünk el.
Kép tegnap előttről:
Kép tegnapról (a gyönyörű erdeifenyők kölcsönben vannak, a krizantémokkal együtt Jobbraszomszéd néni tulajdonát képezik, de a mi kerünk hátterét szolgáltatják)
Azért értékelem ám a különbséget!
Erre ma kinézek és ez fogad:
Ilyen fehérek idén még nem voltunk. De lehet, hogy a nap ma is kisüt. És folytatódhat a történet.
Most 9:00-kor még a Kékestetőn is melegebb van, de a nap már süt :)
Most 9:00-kor még a Kékestetőn is melegebb van, de a nap már süt :)
Megjegyzések
Péntek-szombaton csodaszép zúzmarás volt nálunk is, de aztán vasárnap megjött a szél, kisütött a nap és vége lett a kandírozott erdő hangulatnak. Maradtak a kopár fák mindenfelé.
Tegnap nálunk is szép verőfény volt valószínűleg, mert este erősen világítottak az akkus-ledes kerti lámpák... De most szép sűrű köd üli meg a hegyet, ha helyesek az információim. :)
Csak megnéztem néhány időjárás oldal Magyarország térképén nagyvonalúan jelzett hőmérséklet értékeket. És megállapítottam, hogy nálunk írják a leghidegebbet.
A nap már nálunk sem süt, sőt fagy is rendesen.
Esetleg madáretető építhetnékké kell alakítani:) Én már guberálom hozzá a "szemetet" az udvarban.