Szeder mese

A tavasszal megkezdett történet folytatódik. Újra nekiveselkedtem a szedersövénynek. Most, hogy egy szezonon túl vagyunk bátrabban estem neki a feladatnak. És eltökéltebben is.  A mostani állapotok ugyanolyanok, mint tavasszal, mikor megpróbáltam a kezembe venni az irányítást. Ebből is látszik, nem sikerült. Még mindig a szeder van felül. Meg alul is. Meg mindenhol. 
Most azzal kezdtem, hogy tőből elvágtam a letermett vesszőket. Aztán ritkítottam a tolongó újoncok hadán, bokronként öt hajtást hagytam, ha volt annyi, ezek oldalágait visszavágtam néhány rügyig. Ezután próbálkoztam meg az alul már elvágott vesszők sűrűből való kirángatásával. Attól eltekintve, hogy néhányszor sikerült alaposan szájon csapnom magam, emelt fővel bár kevesebb hajjal vonulhattam le a csatatérről. Az már csak a hab a tortán, hogy a szemkinyomás elkerülése érdekében tett védekező mozdulatok eredményeképpen sikerült elszopogatnom a kordon  vízszintes vasdrótját. Több alkalommal. Ezzel a vashiányom remélhetőleg egy időre megszűnik. Ezek után valamennyi túlélőt jobbra hajlítva felkötöztem a szokásos villanyvezeték darabkákkal. Idén a zöld-sárga került terítékre. Ezt legalább csorbulás nélkül vitte  a metszőolló.  Vissza van még a több tucat sarj és a túl sűrűn ültetett bokrok kiásása. Ezzel még el leszek egy darabig.
Mert jövőre már nem szeretnék egy egész hetet bozótharccal tölteni. A rikításon és egy irányba hajlításon kívül ennek érdekében a nyáron kibújó újoncokat a másik irányba kell  rögzíteni, így elkerülhető az önkényes és agresszív szaporodás is. És megspórolható a fáradtság, amit a letermett vesszők szárának fej felé emelésével egyidőben történő hátraarc és teljes testtel előredőlés komplikáltan hangzó, de bevált tornagyakorlatába fektet az ember, mikor az új vesszők közül próbálja kirángatni a régieket. Amitől nem lehet még így sem megszabadulni, az a többméteres hajtások elszállítmányozása a vesztőhelyre. Erre a mutatványra most bővebben nem térnék ki, hátha jövőre már kreatívabban oldom meg és nem úgy fogok kinézni, mint egy három méter hosszú gyalogló vesszőkupac.
Látszólag kész, de a történet még folytatódik.

Megjegyzések

BoGyo üzenete…
Ez annyira aranyos bejegyzés volt!! :))) A lelki szemeim láttam a küzdelmedet:)) Nem bírtam megállni, hogy hangosan el ne nevessem magam!:)))
Remélem sikerül ráncba szedned ezt a komisz szedret!!!
csakBea üzenete…
Eleinte én is így próbáltam, az egyik irányba a tavalyi, másik irányba az idei ágakat. De a szeder ellenáll, az idei ágak olyan makacsul a másik irányba akarnak nőni, hogy feladtam, nőjön amerre akar. Mondjuk nekem csak egy bokrom van, így könnyebb a dolgom vele. Lehet, hogy meg is kéne szüntetni, úgyis alig termett az idén.
Juhmeli üzenete…
Kegyelmezz nyamvadt életének! Hátha jövőre elkápráztat. A vesszők nálunk is önfejűek, nem véletlen csúszott ki többször a kezemből és csapott szájon egy-egy darab. Idén sok termés igérkezett, aztán a főszezonban esett néhány napos eső elvitte az egészet. Remélem jövőre máshogy lesz.
Juhmeli üzenete…
BoGyo! Örülök, hogy tetszett. Ki kellett írnom magamból a bosszúságot:) Jövő tavasszal kiderül, hogy sikerült-e a hatalomátvétel.
Nyözö üzenete…
Meli, jól értelmezlek a szomszédBlogban, hogy a szedred tüskétlen volt? :) Ej, így neked még szerencséd van, mifelénk csak szúrós verziók vannak, szövetkezve a vadrózsákkal. :) Képzelem mit küzdöttél volna ha még tüskék is vannak...

Sajnos idén valóban kevés termése volt a szedernek, szerintem a száraz nyár tett be a neki... Tavaly több dobozzal szedtem tele miközben folyamatosan ettük, idén sokszor vadászni kellett az érett szemeket. Mindezek mellé még sokkal kisebbre nőttek mint tavaly. :(
Juhmeli üzenete…
Minden rosszban, tüskében van jó dolog is. A tietek finomabb, zamatosabb, bár tényleg munkásabb is. A miénknek még szokom az ízét, a zamat, a sav és a cukor hiányát. De lekvárnak isteni volt. Ennek jártunk a végére legelőször.
csakBea üzenete…
Nálam a szederrel (és amíg volt málnánk azzal is) főleg az a baj, hogy mindig hét közben érik meg. Az egyik hét végén még éretlennek látom, a másikra már túlérett, darazsak, poloskák meg mindenféle szárnyas izék mászkálnak rajta, így meg kevés bizodalmam van az evéshez.Viszont egy érett szeder vagy málna szemet lecsutakolni elég problémás.
Juhmeli üzenete…
Hát, így érthető az irtási terved. Pedig, azt gondoltam, hogy jók az ilyen kis bokrok, alkalomadtán csipegetni róluk és gyakorlatilag semmit nem kell tenni érte, de nálatok mások az adottságok. Sokat kell tenni a csipegetésért.:(
Otthon Művek üzenete…
Szóval profi bozótharcos is vagy!
Mondjuk én egyáltalán nem vagyok meglepve. Teljes mértékben neked drukkolok:)