A tavasszal megkezdett történet folytatódik. Újra nekiveselkedtem a szedersövénynek. Most, hogy egy szezonon túl vagyunk bátrabban estem neki a feladatnak. És eltökéltebben is. A mostani állapotok ugyanolyanok, mint tavasszal, mikor megpróbáltam a kezembe venni az irányítást. Ebből is látszik, nem sikerült. Még mindig a szeder van felül. Meg alul is. Meg mindenhol.
Most azzal kezdtem, hogy tőből elvágtam a letermett vesszőket. Aztán ritkítottam a tolongó újoncok hadán, bokronként öt hajtást hagytam, ha volt annyi, ezek oldalágait visszavágtam néhány rügyig. Ezután próbálkoztam meg az alul már elvágott vesszők sűrűből való kirángatásával. Attól eltekintve, hogy néhányszor sikerült alaposan szájon csapnom magam, emelt fővel bár kevesebb hajjal vonulhattam le a csatatérről. Az már csak a hab a tortán, hogy a szemkinyomás elkerülése érdekében tett védekező mozdulatok eredményeképpen sikerült elszopogatnom a kordon vízszintes vasdrótját. Több alkalommal. Ezzel a vashiányom remélhetőleg egy időre megszűnik. Ezek után valamennyi túlélőt jobbra hajlítva felkötöztem a szokásos villanyvezeték darabkákkal. Idén a zöld-sárga került terítékre. Ezt legalább csorbulás nélkül vitte a metszőolló. Vissza van még a több tucat sarj és a túl sűrűn ültetett bokrok kiásása. Ezzel még el leszek egy darabig.
Mert jövőre már nem szeretnék egy egész hetet bozótharccal tölteni. A rikításon és egy irányba hajlításon kívül ennek érdekében a nyáron kibújó újoncokat a másik irányba kell rögzíteni, így elkerülhető az önkényes és agresszív szaporodás is. És megspórolható a fáradtság, amit a letermett vesszők szárának fej felé emelésével egyidőben történő hátraarc és teljes testtel előredőlés komplikáltan hangzó, de bevált tornagyakorlatába fektet az ember, mikor az új vesszők közül próbálja kirángatni a régieket. Amitől nem lehet még így sem megszabadulni, az a többméteres hajtások elszállítmányozása a vesztőhelyre. Erre a mutatványra most bővebben nem térnék ki, hátha jövőre már kreatívabban oldom meg és nem úgy fogok kinézni, mint egy három méter hosszú gyalogló vesszőkupac.
Látszólag kész, de a történet még folytatódik.
Megjegyzések
Remélem sikerül ráncba szedned ezt a komisz szedret!!!
Sajnos idén valóban kevés termése volt a szedernek, szerintem a száraz nyár tett be a neki... Tavaly több dobozzal szedtem tele miközben folyamatosan ettük, idén sokszor vadászni kellett az érett szemeket. Mindezek mellé még sokkal kisebbre nőttek mint tavaly. :(
Mondjuk én egyáltalán nem vagyok meglepve. Teljes mértékben neked drukkolok:)