Borsos dió ízű körséta a kertben.
A hernyók és a vakond még több, mint aktívak. De a rukola, a sóska, a káposzta még hajt. Innen onnan előbújik a rendetlen kertész felmagzott salátáinak elszórt magjaiból kikelő bátor utódkompánia és az ágyásokban felejtett hagymák is újra mutogatják zöld csövecskéiket.
A kút mellett pedig szégyenlős arcocskát találtam.
Ma nem látszott, hogy tél van.
Portyázó mókusok.
Jaj! Kiegészítés: Már több alkalommal elfelejtettem leírni, hogy a tavaszra tervezett barackfa átültetéseket hirtelen felindulásból a múlt hétvégén megejtettük. Remélem nem haragszanak meg, hogy a góré védelméből kiültettük őket a pusztába. A klíma fagyosabb lesz, de ha azt kibírják, akkor nőhetnek, több lesz a hely. A gond csak annyi volt, hogy még az életben nem láttam, hogy egy kajszi fa mekkorára tud nőni, ezért nagyon közel kerültek a fő közlekedési útvonalhoz. Aztán nyár végén szembesültem méreteivel, mikor a szembeszomszédéknál elkezdtek sárgulni a barackok az előkertben álló fán. A veteményes melletti hatméteres sáv elég lesz nekik, ott már úgyis van egy tesójuk. Alattuk meg jövőre tököt és krumplit fogok termelni.
Megjegyzések
(Mi azon röhögtünk a kicsivel, hogy szegénynek elakad a szánkója, és ideje lesz a "Hull a pelyhes" helyett valami új dalt kitalálniuk a dalkitalálónak)