Upsz, már megint...

Ha meglátom a vasúti töltés mellett álldogáló szomorúfűz földig lógó, aranysárga vesszőit, mindig viszketni kezdenek az ujjaim. Kosarat fonni viszont még mindig nem tudok, de hajt a lelkesedés és két vesszőkarikába mindig sikerül belegondolni valami tartóalkalmatosságot. Mivel a karikák most tojásra sikerültek és nem is akartam nagy bendőjű kosarat, úgy rögzítettem őket egymásra merőlegesen, hogy minél kevesebbet kelljen "fonnom", ami nálam egyelőre abból áll, hogy a néhány erősebb vesszővel kibélelem azt a részét a tákolmánynak, amit a fenekének gondolok, majd ezeken vezetek át, körbe-körbe alul-felül hajlékonyabb vesszőket.

Most ez lett belőle, mert fél úton abba kellett hagynom, de azért dobáltam  bele néhány tobozt, hogy ne árválkodjon, sőt bélelhettem volna mohával, virágokkal ...



Megjegyzések

Gyula Guzner üzenete…
Szép.
A nők mindig diszítenek. Cicomáznak.
Vagy az a dolguk?
Ez van beléjük kódolva?
Ki tudja?
Holdgyöngy üzenete…
Kedves Gyula, ez a dolgunk. Melinda, én sem vagyok nagy kézügyességű inkább a szeretetem teszem bele ezekbe a dolgokba. Azért a kompozíció szép lett! Ne aggódj.
BoGyo üzenete…
A nők feladata otthont varázsolni, elengedhetetlen a "cicomázás" :)
Nagyon mutatós lett!!!!! Tök jó!!
Juhmeli üzenete…
Kedvesek vagytok, de vigyázzatok a dicséretekkel, mert beindulok:)