Ha meglátom a vasúti töltés mellett álldogáló szomorúfűz földig lógó, aranysárga vesszőit, mindig viszketni kezdenek az ujjaim. Kosarat fonni viszont még mindig nem tudok, de hajt a lelkesedés és két vesszőkarikába mindig sikerül belegondolni valami tartóalkalmatosságot. Mivel a karikák most tojásra sikerültek és nem is akartam nagy bendőjű kosarat, úgy rögzítettem őket egymásra merőlegesen, hogy minél kevesebbet kelljen "fonnom", ami nálam egyelőre abból áll, hogy a néhány erősebb vesszővel kibélelem azt a részét a tákolmánynak, amit a fenekének gondolok, majd ezeken vezetek át, körbe-körbe alul-felül hajlékonyabb vesszőket.
Most ez lett belőle, mert fél úton abba kellett hagynom, de azért dobáltam bele néhány tobozt, hogy ne árválkodjon, sőt bélelhettem volna mohával, virágokkal ...
Megjegyzések
A nők mindig diszítenek. Cicomáznak.
Vagy az a dolguk?
Ez van beléjük kódolva?
Ki tudja?
Nagyon mutatós lett!!!!! Tök jó!!