Kankalin virít a konyhában. Erős rózsaszín, sárga középpel. Már majdnem szeretek mosogatni. De csak majdnem.
Egyébként az enyhe idő miatt nem is volt mély az álom, mert a hidegágy salátáinak és a veteményes ágyásait (is) beborító tyúkhúrnak szolgáltatásait rendszeresen élvezhettük. Ma került sor, én vétkem, az őszi telepítésű gyümölcsfák oltáshelyének fedésére, földdel való felkupacolására. A rózsákat és a hároméveseket viszont nem kényeztettük. Eddig még nem voltak hótakaró nélküli nagy hidegek. Csak hótakarós hidegek vagy nem hótakarós hűvösek.
Rajzoltam új vázlatot a telekről (Tervek, rajzok oldal). Megírtam nagyjából a veteményes lakóinak múlt évi sikereit, kudarcait (Számok oldal).
A bűnözést is megkezdtem, mert a kankalin vásárláson kívül már a magvásárlásba is belefogtam, hamarosan úgyse jutok ki a kerítésen kívülre sem. Persze mindezt úgy, hogy az itthon lévőket még nem csemegéztem át, csak emlékezetből dolgoztam. A jól bevált fajtákból és újabbakból egyaránt válogattam. Csupa olyat, amiről tudom, hogy nincsen itthon. A jelenlegi lista csak töredéke az összesnek, de a borsón és dughagymán kívül minden szabadföldbe-, és palántázóedénybe valót beszereztem (Listatöredék a Számok oldalon). Vagyis a vásárlásnak józan ész szerint vége. Persze nem. Még paprikából van hiányosságom, de messze még a március. Csak földet felejtettem el venni a magvetéshez, pedig a vakondok már serényen dolgoznak ez ügy érdekében is.
Egyelőre csak levendulát szeretnék vetni, kipróbálni a saját magok életképességét, hogy folytathassam a sövényt a veteményes főutcáján.
Szóval kezdődik. Igaz még csak elméletben.
Megjegyzések
Tudod mi azért kelünk már most ki a téli álomból, mert előre kell tervezni, a levendula hónapja a január.:)