Kis kinti egyveleg

A tavasz újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka az udvarunkban: frissen mosott ruhák áznak a szárítókötélen.

A sok kis semmiség után próbálom rendesen folytatni a kerti naplót, ami persze ezekből állna össze, ha nem fél kezem egyetlen ujjával pötyögném be mondatonként, kartávolságra a számítógéptől. 

Haladtunk már néhány morzsányit a kinti tennivalókkal. Így például kedvében jártam a postás bácsinknak, aki meglehetősen utálhat engem azért, mert már második éve kénytelen szeme épségének védelme érdekében Camping biciklijének kormányára feküdni, mikor elhalad a házunk előtt. Merthogy nálunk a nyári veteményesen kívül egyetlen helyen lelhető fel a hőn áhított dzsindzsa, de nem ott ahova áhítom, hanem az előkert 10 nm-es sarkában, ahol négy darab elvetemült, megvénült, túlburjánzott, tavaly rendesen elfagyott gyöngyvirágcserje terpeszkedik a járda légterét is magukénak követelve. Ezeken fazoníroztam egy kicsit. Az egyiket tőből teljesen kivisszavágtam, mert minden ága a járda főlé nőtt a kerítésre támaszkodva, a többit egyenlőre csak annyira bolygattam, hogy a vízóraleolvasó fiúk, és gázóraleolvasó szintén fiúk szeme világát is megkíméljem. A missziót csak azért hagytam félbe, mert az eddig összegyűlt nyesedékkel kezdeni kell valamit, de legalábbis elvontatni más helyre, hogy legyen helye a következő adagnak. Ugyanitt a tavaly felfedezett málnabokrokat rendbeszedtem, hogy idén is szedhessünk róluk málnát, mert a tavalyi tél kipusztította a frissen áttelepített sok-sok málnatövet. Ezek csak azért nem lettek áthelyezve, és nem fagytak ki, mert nem is tudtunk róluk, amíg el nem kezdték ontani a málnaszemeket. Begyűjtésük külön rituálé lett Petikével, míg Kati pihent. Idén ez a kedvenc helyeik egyike lesz.

Aztán tegnapelőtt, mikor a góré előtt szétázott két bála széna maradékát talicskáztam hátrafelé, ahol majd szintén útban lesz, de most még nem, azt vettem észre, hogy Jobbraszomszéd néni karókat ütöget a veteményesében. 
Kérdezem: -Mit dolgozik?
Erre ő: -Átdőlt a kerítés...
Tényleg. A betoncsíkba ágyazott faoszlopok egy része végleg megadta magát az időnek és átdőlt a szomszéd veteményesbe, csak a drótháló tartotta, ami azért masszívan fel volt rájuk helyezve. Kapóra jött J. robogójának szervize, így a szerelési időben segíthetett meggyógyítani a kerítést. A beteg oszlopokat visszaszorította a betonlyukakba és a sáros veteményes teljes hosszában, a szederbokrok dzsindzsájában egyensúlyozva az alumínium létránkon mindegyik mellé vert egyet a hátsó kerítésépítésből megmaradt vascsövekből. A vascsőhöz rögzítették a faoszlopokat, a drót pedig azokon feszülhet tovább. Így gyorsan, nulla pénzből lett stabil kerítésdarabunk. És ezzel nagyjából a végére is jártunk a telken fellelhető vascsövek újrahasznosításának. Lett belőlük vagy 50 méter kerítéshez elegendő oszlop, és lett hintaállvány is a gyerekeknek.

Ezenkívül még udvarszépítés történik sopánkodással egybekötve, mert annyi tennivaló lenne, hogy felsorolni sem tudjuk, nem ám megcsinálni, de majd csak alakul.

További tavaszi hír: a spárga már egy hete kidugta az első sípjainak csúcsát. Várom már, hogy beleharapjak. Még sosem ettem spárgát.

Kép 047

A hóvirágjaimnak se híre, se hamva, de megtaláltam a csodaszép perzsa kockásliliomom két kiszáradt hagymáját a zinniák magos zacskói között. Hát ezért nem bújt sehol. És valószínűleg hasonló sorsra jutottak a kiszedett hóvirághagymák is. Látszik, milyen összeszedett, rendszerető kertész vagyok.

A hosszú beszámoló végére pedig egy tél végén didergő, de még mindig virágzó kúpvirág:

Kép 042

Megjegyzések

-Anita- üzenete…
Szia. Zugolvasásomból előbújok itt is. :) Nagyon tetszik a kertetek, sokat visszaolvastam. Mi is nagyon várjuk már a tavaszt, és én is folyton a növényeket lesem, hátha látok egy kis mozgást rajtuk. Én eddig életemben egyszer ettem spárgát, és bizony utoljára, azt hiszem tavaly. Még szoptattam, és olyan hasfájást csinált Vincémnek, hogy két napig sírt keservesen. Na akkor megfogadtam, hogy soha többé... Pedig nagyon finom. :D
Mr. Pickles üzenete…
A spárga finom, csak egy kis probléma van vele ... hogy is mondjam finoman. A lényeg, hogy a pisit is spárga szagúvá teszi.
A munka meg sosem fogy el mert mindegy mit csinálsz meg valami más bukkan fel.
Juhmeli üzenete…
@Anita: Üdvözöllek nálunk és köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatodat spárgaügyben, erre nem is gondoltam, pedig illett volna utánanéznem. Jövőre is lesz spárgám.:) Remélem.:)

@Mr. Pickles: Úgy látszik minden jóban van rossz is.:) Azért egyet harapok, ha lesz mibe.:)
A munkával ez tényleg így van, sokszor élvezem is...