Az egerészölyvben bízhatnék. Nem kürtölné szét, hogy mit látott hajnali öt óra tizenöt perckor a veteményesben, ahol reggeli vadászatát egy gumicsizmás, alvópólós, őrült nőszemély zavarta meg, a már nem összecsukható, de még mindig alumíniumnyelű kiskapájával egyik, babos zacskókkal a másik kezében. A szúnyogokban viszont nem bízom. Sokan voltak, örültek a korai, váratlan reggelinek, valamelyiknek biztos eljárna a szúró-szívó szájszerve, úgyhogy bevallom: én voltam. Az akciónak volt előnye és hátránya is. Naivan arra gondoltam, hogy a szúnyogok még alszanak. Tévedtem. Az ölyv arra gondolt, szintén naivan, hogy a kertész alszik. Ő is tévedett. De a maradék bokorbabok már a helyükön csücsülnek, hogy a lótetvek se szenvedjenek hiányt semmiben, és a kertész is gyümölcsökkel gazdagon megrakott zabpehellyel megtömt hassal írja a bejegyzést addig, míg a mókik fel nem ébrednek és bele nem kezdenek az ébredéstől elalvásig sorolt kívánságaikba. Mert amíg arra várok, hogy a zöldségek magukra találjanak, a gyümölcsök már egy hónapja kényeztetnek minket. A konténeres, másodjára hozott csüngő eperfa alá Petike minden nap beterel az aznapi pár falatka eperért. Katival a ribizlifákhoz zarándokolunk napjában többször is. Ma utoljára túrtam fel a levendulától illatozó és zümmögő eprest, és várom az időt, hogy a fagyasztóba apránként tett több kilónyiból megfőzhessem a lekvárt. A málnásunk idén az előkertben spontán létrejött dzsindzsában található, leginkább a kertésznagyságú, bódító liliomok között. A rengeteg gyümölcs alatt széthajolt egresbokor bogyóit pedig minden nap letapogathatjuk. A barackokban, almákban, körtékben csak gyönyörködünk és reménykedünk, hogy egészségben nőnek meg. A vázába is akad mindig valami, most éppen a járda és út közé ültetett rózsákból.
Pont méret, ha beültetjük, fel fogom érni sámli nélkül is.
Reggeli.
No, a mókik felébredtek. Indulhat a nap.
Megjegyzések
Micsoda elszánt nőszemély vagy te! Hajnal ötkor...
A fára először azt hittem egy gyerek van mellette. A gyümölcseidre meg frankón irigy vagyok.
Szépek a termések! A rózsák pedig gyönyörűek!! Meg tudod esetleg mondani, hogy milyen fajták? A világosabb rózsaszín, habos virágú álomszép!
Gyönyörűek a gyümölcsök, csorog az ember nyála a kép láttán. Jó dolog is a saját kert.
Ui: Mikor ültetik el a szomorú eperfát?
Petra
Az epret bármikor ültetheted, minél előbb, hiszen konténeres, nem sínyli meg az ültetést.
Nagyon guszta a reggelid! Én is azt hittem hogy a kislányod van az eperfa alatt. Nekem is kell ilyen eperfa! Gyerekkoromat idézi ez a gyümölcs. De jó is volt!
@Mr. Pickles: Minden rendben, bár az ölyv is kb. ezt kérdezhette, mielőtt felszállt a betonoszlopról. Egyébként közepes méretű kertésznek tartom magam, de le szoktak kicsizni.:)
@BoGyo: Nem direkt volt a koránkelés, de lehet hogy rászokom. Sokkal több előnye van, mint hátránya.:)
Sajnos tippem sincs a rózsákkal kapcsolatban, a házzal együtt vettük őket, jó öreg tövek, de tényleg gyönyörűek.
@Petra: Eperfa vmikor ősszel kerül be, mert a kertészetben azelőtt ültették át, hogy Feri kikönyörögte magának. Oda se akarták adni ősz előtt, csak úgy, hogy megígérte, nem nyúlunk most hozzá, csak szorgosan locsolgatjuk.
Bizony jó dolog a kert, legalábbis, mi nagyon szeretjük, nagy szükségünk volt rá. Tesi-lelki.:)
@Mancoka: Jó is a terepszemle az már biztos. Sokszor másra nincs is időm. Mi is nagyon szeretjük az epert, de az eredeti fa olyan nagy lesz, így ez a változat lett a befutó.
@Annamarie: Köszi. Most olvastam a kecskés kalandodat, nagyon sajnálom, remélem kihajtanak a növényeid.