Tegnap kihasználtam az időjárás nyújtotta lehetőséget és végre nekiálltam a metszésnek. A szétnyílt levendulabokrok fényhiány miatt lombjukat vesztették, most elég csúnyák, de már megjelentek a zöld kis pamacsok a megfeketedett szárakon. Remélem mind túlélik a kegyetlen bánásmódot.
Visszavágtam a tavaly nagy melegben ültetett kis puszpáng gyerekeket. Mind meg maradt, szépen fejlődött, bokrosodott. Igaz, azt még nem döntöttem el véglegesen, hogy milyen formát öltsenek. Legyenek-e, ahogy most vannak, összefüggő sövénynek a veteményes főutcája mellett. Vagy vegyek ki párat, hogy távolabb kerüljenek egymástól és vágjak belőlük puffszerű, vagy kilométerkőszerű kockákat. No, még megálmodom. Viszont, ahogy hullott a sok gyönyörű ágacska, nem tudtam megállni, hogy ne pucoljam le az aljukról a leveleket, és dugdossam egy részüket nedves homokba. A puha tetejüket is szokás szerint lemetszettem és most reménykedem benne, hogy a kacsák nem találják őket ízletes falatnak, ahogy a balkonparadicsomomat.
Puszpángovi.
Ezeket a gyümölcsös utcámba szánom, de ez még messze van. Tavaly elmaradt, de idén nem úszták meg a fodrászkodást a nagy puszpángok, amiket Bálint rendszeresen kosárnak használ. Labdát dob bele.
Kiabálja is: -Dó!
Majd lehet hallani, ha van találat, ha nincs: -Góóóóó!
A labda helye jól látható.
A fiúk pedig beköltöztek a garázsba kipofozni egy régi, majd tíz éve virágágyásnak készült ládát, hogy a nem elkészült pad nem létező plédjeit, vagy játékokat, amik igencsak valóságosak, tároljunk benne. Meg rá lehessen ülni, lehessen asztalnak használni és persze helyet kaphassanak rajta A kaspók is. Ide kívánkozik még az is, hogy Feri valamelyik nap szőkítő festéket akart nekem venni, mert nem láttam, amit nyílvánvalóan látni kellett volna a virágtartók felfúrásának döcögése közben. Mikor kedves felajánlása elhangzott, a szomszédban ténykedők mindegyike nyeríteni kezdett, amit nem bánok, mert tényleg vicces volt, de azt megjegyzem, hogy a falat azért nem tudta fúrni, mert a fára való fúrószárral fúrta. Erre tegnap jött rá, mikor a ládának való fafúró szárat akarta elővenni. Azt hiszem én is veszek hajfestéket.
Az első kertünk 9 évvel ezelőttről.
Ebben a ládában lakott 3 rózsa, abból kettő még megvan, a fa a hideg télen elfagyott. Itt lakott a sásliliom, az ernyős madártej, az inkaliliom, sőt még a málna is. A rács is költözött velünk és a hordó is a túlélő növényekkel. Előbbit tegnap festettük és ma újra használatba vesszük. Nagyon jó érzés.
Megjegyzések
Nagyon szép volt a 9 évvel ezelőtti kiskertészetetek is.
Nekem van egy láda ötletem a fejembe, nem hagyományos egyenes lécből, láttam valahol, és azóta dédelgetem.
Esős még mindig az idő erre...
Remélem nem vetted magadra festékes sztorit, Ferinek le sem esett, csak közölte velem, hogy idén már annyi festéket vett, hogy ide több be nem teszi a lábát.:)
Tudod, mi nem nyomjuk nagyban, sőt leginkább agyban dolgozunk odakint.