Ma visszatértem a kertemhez.
Nem túl korai ébredés után feltettem a reggeli zabkát (zabkása Kaci nyelven), és kimentem megnézni a virágos rétet, a meglepetések, a gyönyörűségek és tengernyi gazok tárházát, ahol minden nap nyílik valami új. Ahol tér és idő megszűnik a harmatos bimbókban, szirmokban gyönyörködve. Eközben a zabka szokás szerint leégett, de már megszoktuk, hogy nem kell a fazék aljáig nyúlni. Ribizli darabos lekvárral kanalaztam odakint, a kacsák közben félrehajtott fejjel figyeltek és alkottak tömegnyomort a lábam körül. Elvetettem a frissen szerzett magokat, leveles kelt, kelbimbót, brokkolikat és díszkáposztát. A margarinos dobozkák így visszakerültek a konyhaablak párkányára, hogy jobban szemmel tudjam tartani őket. Beköltözött egy ajándékba kapott virágzó aloé a kis kaspóba.
Ezután kitettem az 'elmentem barackot szedni' táblámat, és elmentem barackot szedni. Fogtam egy alacsony ládát és lebattyogtam lelkes kíséretemmel a fához. Míg ők az epresben beszélgettek, kutattak, addig én hamvas barackokat tekergettem, osztályoztam, sorakoztattam. Nem is tudom megfogalmazni, mit éreztem a négyéves kis fa alatt guggolva, miközben egyik szemet szedtem a másik után és a fülbemászók csokrokban potyogtak a nyakamba. Nem minden szem volt ép, de nekem mind gyönyörű. A béke és megnyugvás falatnyi szigete volt ott, miközben a kacsák tébláboltak körülöttem, a mókik pedig még bent aludtak. Ez elég nyálasan hangzik, de így volt.
Ezután kitettem az 'elmentem barackot szedni' táblámat, és elmentem barackot szedni. Fogtam egy alacsony ládát és lebattyogtam lelkes kíséretemmel a fához. Míg ők az epresben beszélgettek, kutattak, addig én hamvas barackokat tekergettem, osztályoztam, sorakoztattam. Nem is tudom megfogalmazni, mit éreztem a négyéves kis fa alatt guggolva, miközben egyik szemet szedtem a másik után és a fülbemászók csokrokban potyogtak a nyakamba. Nem minden szem volt ép, de nekem mind gyönyörű. A béke és megnyugvás falatnyi szigete volt ott, miközben a kacsák tébláboltak körülöttem, a mókik pedig még bent aludtak. Ez elég nyálasan hangzik, de így volt.
Nagyobb rész.
Innentől Feri csapott a lovak közé és nekiállt elkészíteni a garázskaput. Első lépésként elfoglalta a palántázó asztalomat, aztán reméljük jó méretre vágta a deszkákat. Ami ezután következett az a megalkuvás újabb lépcsője ebben a küldetésben, eldöntöttük, hogy nem csiszolunk, mert hosszú. Egyébként meg a rezgőcsiszolónk bizonyult túl gyengének, a deszkák túl hullámosnak és sokáig is tartana, és én amúgy sem bánom, ha nem tökéletes, csak legyen végre már valami. A réginél csak jobb, szebb, hézagmentesebb, halkabb és zárhatóbb lesz. Csiszolás nélkül is.
Egész család.
Bálint mindenben nagy szakértelemmel segít.
Kaci a szórakoztatásunkról gondoskodik.
Peti pedig elvitt minket a kocsijával a Balatonra.
Meglehet, hogy kereket is szerelek rá.
Nem Petire.
Megjegyzések
Grat a barackokhoz, nagyon kívánatosak :D
Annyira átjön a természet-szereteted, nem is csodálom, hogy szeretsz kint lenni és matatni. Nagyon szépek a barackjaid, biztos finomak is.
Jól mutat - szép a kaspó - az aloé a kaspóban, jól mutatnak benne a kővek is, csak lehet, hogy nem engedi majd az aloé gyerekeit kibújni?, de lehet nincs igazam.
Ó nagyon jól néznek ki az ajtókopogtatók, de elég nagy és ehhez inkább egy várkastély kellene Ferinek építenie, mert azon a nagy ajtón mutatna igazán jól.))))DDD Végülis megteszi a garázsajtó is, amit Feri barkácsol, és jól fog kinézni minden gyalulás nélkül, rusztikusan.
Tündéri kis mókijaid vannak!
Peti pofikájához nagyon jól ment a szeműveg!
:-D
Majd lekapkodom a köveket, de olyan jó érzés volt visszarakosgatni, amiket a tejfölöspohár alján találtam.:)
Szemüveg állandóra van, de éppen akkor elmaradt. Néha leteszi, ha már nagyon koszos, és nem mindig veszem észre.