Július 5.

Ma visszatértem a kertemhez. 

Nem túl korai ébredés után feltettem a reggeli zabkát (zabkása Kaci nyelven), és kimentem megnézni a virágos rétet, a meglepetések, a gyönyörűségek és tengernyi gazok tárházát, ahol minden nap nyílik valami új. Ahol tér és idő megszűnik a harmatos bimbókban, szirmokban gyönyörködve. Eközben a zabka szokás szerint leégett, de már megszoktuk, hogy nem kell a fazék aljáig nyúlni. Ribizli darabos lekvárral kanalaztam odakint, a kacsák közben félrehajtott fejjel figyeltek és alkottak tömegnyomort a lábam körül. Elvetettem a frissen szerzett magokat, leveles kelt, kelbimbót, brokkolikat és díszkáposztát. A margarinos dobozkák így visszakerültek a konyhaablak párkányára, hogy jobban szemmel tudjam tartani őket. Beköltözött egy ajándékba kapott virágzó aloé a kis kaspóba.

Ezután kitettem az 'elmentem barackot szedni' táblámat, és elmentem barackot szedni. Fogtam egy alacsony ládát és lebattyogtam lelkes kíséretemmel a fához. Míg ők az epresben beszélgettek, kutattak, addig én hamvas barackokat tekergettem, osztályoztam, sorakoztattam. Nem is tudom megfogalmazni, mit éreztem a négyéves kis fa alatt guggolva, miközben egyik szemet szedtem a másik után és a fülbemászók csokrokban potyogtak a nyakamba. Nem minden szem volt ép, de nekem mind gyönyörű. A béke és megnyugvás falatnyi szigete volt ott, miközben a kacsák tébláboltak körülöttem, a mókik pedig még bent aludtak. Ez elég nyálasan hangzik, de így volt.

Nagyobb rész.

Innentől Feri csapott a lovak közé és nekiállt elkészíteni a garázskaput. Első lépésként elfoglalta a palántázó asztalomat, aztán reméljük jó méretre vágta a deszkákat. Ami ezután következett az a megalkuvás újabb lépcsője ebben a küldetésben, eldöntöttük, hogy nem csiszolunk, mert hosszú. Egyébként meg a rezgőcsiszolónk bizonyult túl gyengének, a deszkák túl hullámosnak és sokáig is tartana, és én amúgy sem bánom, ha nem tökéletes, csak legyen végre már valami. A réginél csak jobb, szebb, hézagmentesebb, halkabb és zárhatóbb lesz. Csiszolás nélkül is.
Egész család.
Bálint mindenben nagy szakértelemmel segít.
 Kaci a szórakoztatásunkról gondoskodik.
Peti pedig elvitt minket a kocsijával a Balatonra. 
Meglehet, hogy kereket is szerelek rá.

Nem Petire.



Megjegyzések

Fernel üzenete…
Hú,ez most annyira kellett, ez a hangulat, így, vasárnap reggel... Tüneményesek a mókik, és olyan béke, és nyugalom árad a bejegyzésedből, hogy kedvem lenne nyakamba kapni a lábamat és átugrani hozzátok!
Grat a barackokhoz, nagyon kívánatosak :D
Andrea üzenete…
Meli nem tudom szó nélkül hagyni a beírásodat, mivel nagyon szépen, "látványosan", egy szóval jó stílusban írsz!
Annyira átjön a természet-szereteted, nem is csodálom, hogy szeretsz kint lenni és matatni. Nagyon szépek a barackjaid, biztos finomak is.
Jól mutat - szép a kaspó - az aloé a kaspóban, jól mutatnak benne a kővek is, csak lehet, hogy nem engedi majd az aloé gyerekeit kibújni?, de lehet nincs igazam.
Ó nagyon jól néznek ki az ajtókopogtatók, de elég nagy és ehhez inkább egy várkastély kellene Ferinek építenie, mert azon a nagy ajtón mutatna igazán jól.))))DDD Végülis megteszi a garázsajtó is, amit Feri barkácsol, és jól fog kinézni minden gyalulás nélkül, rusztikusan.
Tündéri kis mókijaid vannak!
Peti pofikájához nagyon jól ment a szeműveg!
florentine üzenete…
ezt idillnek hívják,ugye tudod?
:-D
Eszterkertje üzenete…
Megint nagyon felvidítottál, köszönöm! :o)Kívülről, ill. utólag pedig tényleg nagyon idilli a hangulat nálatok ;o)
Juhmeli üzenete…
Fernel, gyere, várlak, de készülj fel rá, hangosak vagyunk, vagy gyere reggel 7 előtt, akkor még nyugi van. Barack nagyon jó ízű, nem kell aggódni a befőzésen, elkopik.
Juhmeli üzenete…
Andrea, no most bogarat ültettél a fejembe ezzel a várkastéllyal, de megelégszem a garázskapuval, meg padokkal, meg kis asztallal, meg gyerekeknek játszóházzal...:D

Majd lekapkodom a köveket, de olyan jó érzés volt visszarakosgatni, amiket a tejfölöspohár alján találtam.:)

Szemüveg állandóra van, de éppen akkor elmaradt. Néha leteszi, ha már nagyon koszos, és nem mindig veszem észre.

Juhmeli üzenete…
Florentine, hát ha ez az, akkor reggel 7 előtt nálam mindig az van. Nagyon jó érzés figyelni, hallgatni, csendben örülni.:)
Juhmeli üzenete…
Eszter, bizony nem napi 24-ben nyomjuk így, de mindig akad néhány perc.