A még hátralévő nyaralásunk miatt bíztam abban, hogy az ősz nem kopogtat olyan hamar az ajtónkon, de már augusztus derekán érezhető volt, hogy csak áltatom magam. Így ma végre rászántam magam és a mókik csodával határos együttalvásának ritka perceit az elárvult medence leeresztésére áldoztam be. Míg bokáig gázoltam a langyos vízben és süttettem a derekam a napocskával, megküzdöttem a Maradékokkal, akik úgy gondolták, hogy végre elérkezett az ő idejük is. Miután nyáron valamennyi fürdőzést a medence mellett asszisztáltak végig, most a kacsamagasságra ereszkedett perem és a vízcsobogás a beígért tepsi ellenére is leküzdhetetlen csáberőnek bizonyult, így alkalmas pillanatokban átrongyoltak a medencén, vagy sunyi módon csak bele-bele mártogatták sáros csőrüket a téli szállásra készülődő pancsolóba. Szóval bokáig a vízben gázolva, napocskameleggel feltöltődött a háttal, kacsákkal küzdve a vízcsobogáson túl halk vinnyogást hallottam. Macskacsalád vert tanyát a kerítés tövében.
Csőlakók.
Anyja és fia.
A rebarbara is jó búvóhely.
Megjegyzések
Nagyon aranyosak a cicók!
Azta mekkorák a rebarbaráid, az enyémek már megint eltűnőben vannak elég rendesen.)))
De édes kis cicuskáitok lettek már megint. Na és a kacsák a felfedezésükkel....))))
Macskák továbbálltak, legalábbis a csövekben tegnap nem láttam a kis köpködő vadmacskákat.