Tegnap megint sokat voltunk kint, és még csak nem is fáztunk. Ha korábban nem kürtöltem volna szerteszét a nagyvilágba, hogy nálunk már tavasz van, akkor most tenném meg. A szép nap örömére erőt vettem magamon, hogy végre tényleg belökjem a motoromat, de meg kell állapítsam, hogy Bálintnak ez sokkal jobban megy. Azért, amíg ő motorozott és homokozott, én megmetszettem a rózsákat, a szőlőket, amiken meglepődtem, mert nagyon visszafagytak, visszavágtam a gyöngyvessző bokrokat, aprítottam egy kis metszési hulladékot jövő évi gyújtósnak, és nekiestem a körtefának is. Még szombaton rendeztem a bogyósokat, a sövény fáit és az öreg almafákat. Vissza van még a szeder, és hát a gyümölcsfák sem készültek el illendően, csak még gondolkodom rajtuk, hogy hogyan tovább.
A kacsák sztrájkolnak futók és fehérkék egyaránt, én pedig duzzogok. Viszont a szezon kezdődik, a kintfelejtett metszős könyvem alatt Feri másnap öt meztelencsigát talált. Idén is lesz munkájuk bőven. Gazsi, a futógácsér egyébként annyira barátságos lett, megengedi, hogy megsimogassam a csőrét és az állát, már, ha van ilyen egy kacsának. És annyira szorosan tapadva kísér, hogy félek egyszer rálép a lábamra. Vagy én az övére.
Megjegyzések
Látom, hogy Bálintnak is kedvence a szép rózsaszínű bőrlevél virág!
Így könnyű dolgozni, ha segítséged is van!
Édesapám hozott mindig ilyen szép virágot nekem, de sajnos ez már a múlt!
Küldök fotókat!
Mint a kommandósok, úgy belesimulnak a környezetükbe.
Nálunk is alszik még a bőrlevél - most az ibolyáknak van főszezonja. Kismillió, szár nélküli fejekkel rendelkező ibolyavirág lett. Hogy miért nincs száruk, fogalmam sincs.
Sajnos nem tudtam az idén ibolyaecetet készíteni belőlük, mert valami porszerű izé lett rajtuk az egyik nap. Így nem mertem felhasználni őket, "csak" gyönyörködöm bennük.
Bálintka nagyon édes a csokor virággal és milyen hasznosan töltöd az időt, amíg ő játszik.
Mancoka, Bálint tényleg igazi segítség, mert nagyon jól tud játszani, így nem kell összenőnöm vele és én is játszhatok egy kicsit. Nálunk a bőrlevelek ilyenkor teljes napot kapnak, és hát a déli fekvés is sokat segít nekik. Jobbraszomszéd néninek sem virágzik még, sőt elámult a csokron, mikor átdobtam egyet neki is a kerítésen, hogy így még nem is látott bőrlevelet, csak földben, pedig simán bírja egy hétig is csúfulás nélkül vázában...
Andrea, ugye milyen szép? De hát ilyen csak a mi kertünkben terem.:)
KM, ez a kacsák kedvenc alvóshelye most, a konyhaajtómon kívül, mégis valahányszor elmegyek a bokor mellett, a frász jön rám, mikor előugrik valamelyik tojó.:) Nálunk idén, nincs szőnyeg, pedig szokott lenni, de azért itt-ott örülhetek az ibolyáknak.
Csipike, ketten is vannak ott, egyiknek az eleje, másiknak a hátulja látszik.:) Bálint tényleg nagyon jó munka-előresegítő.
A kacsákat én is majdnem nagyítóval kerestem, de megtaláltam őket. Cukik:))
Nagyon szép a kis szöszi!
Bea, hát nálunk ekkora, de ez kertészeti, nem vad példány kb öt éves. Erdőben láttam kicsi egyszálasakat is, amin szinte csak egy zöld kis virág volt.