..., de leginkább gyerekmunka.
A leendő tyúkudvarból elkezdtük kimenekíteni a levendulasövényt, nem tudom mennyire ennék meg és betegednének meg tőle, szóval kiszedtük és Feri a jelenlegi kedvenc helyére a rózsaágyásba kívánta őket, méghozzá körben, ahogy van egy a veteményes főutcáján is. Szerencsére segítség mindig akad mostanában, így meglehetősen gyorsan jártunk végére a dolognak.
Este kezdtük.
Másnap folytattuk.
Csak a testi épségre ügyelünk.
Kész a mű.
Közben tyúkország határai is egyre megfoghatóbbá válnak. Már körbeásta Feri a területet, most a kőris oszlopokat festi gomba ellen alapozóval, utána a földbe süllyesztett részeket még bitumenes szigetelővel is.
Az áfonyaültetéshez is került segítség, igaz már csak a mulcsoláshoz dugta elő az orrát. Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban, a süni, mikor az elégedett kertész a jól végzett munka feletti örömében dudorászva vonszolta maga után a mulcsos zsákot. Vagy a kertész, mikor az előbbi, még háborítatlan dzsindzsában kitaposott úton egy süni csörtetett szembe. Mindegy. Utóbbi olyan sokkot kapott, hogy megvárta, míg a kertész eldobja a zsákot, sprintel 40 métert a fényképezőgépért és lecsattintja pár szemszögből. Sőt, még közönséget is hoz magával alaposabb megbámulás céljából. Valószínűleg a szalmában lakik és szívből remélem, hogy az epresbe a spanyolcsigákért jár. A legkisebb kertészünket, egyébként már délután felfedezte Bálint a szalmában, "Ittegyjájjat!" felkiáltással. Még jó, hogy rögtön nem is prezentálta elénk markába szorítva a tőle megszokott módon.
Psszt! 'üni van a kertben!
Ui:
Cimke: Nem kert
Bálint kiköltözött a kiságyából, az én ágyamból, kapott rendes ágyikót, amit nagyon szeret, így az én éjszakáim minősége is végre változott.
...
Nem Bálint alszik az én ágyamban, hanem én az övében.
Megjegyzések
a levendula lehet nem fogja tolerálni a mostani átültetést...bár az is lehet, hogy csak egy kicsit megzökken erre az évre, aztán jövőre újból tip-top lesz.
Nagy munkában vagytok, és a mókik ügyes segéderők már most. Mi lesz, ha felnőnek? Anyának csak az élvezet része marad, ők majd tehermentesítenek téged :D
Ugye tudod, hogy a gyerekmunkát büntetik? :)))))
Nagyon jó nézni ezt a dolgos népséget! Szép lett az új kertrészlet!
Hatalmasak a levendulabokraitok, gyönyörűek!
Beszter, ó hát mindent mutattam már!? Jó barkácsolást és szorgos segédeket!
Fernel, tényleg szeretnek részt venni a munkákban, mindig csodálkozom is, mikor önként jelentkeznek, mert nem szoktam befogni őket. Maguk után kell rendet csinálniuk. Az bőven elég nekik.:)
Feri még tanuló barkácsban, nem merne másnál belefogni, de még megjöhet az önbizalma a tapasztalattal.
Holdgyöngy, ritkán kerülök én a lencse elé, de most előkerítettem magam, így mindenki felkerült.
Igen, a változás szükségszerű, és akkor is megtörténik, ha mi ölbetett kézzel ülünk.
mancoka, Feri nagy kedvence a rózsakert, pedig még fele üres. Bálint is szereti lepofozni a verbénákat, szagolgatni a rózsákat.
Hát, meglehetősen gyorsan haladunk magunkhoz képest. Mások már rég el is felejtették volna...:)
Bea, sünit nem matatjuk, csak örülünk neki és mondogatjuk, hogy egyen sok spanyolcsigát, de nem tudom megeszi-e.
BoGyo, levendulák tényleg nagyok, de az az igazság, idén nem vágtam vissza őket. Mire észbe kaptam, már nagyon kihajtottak. Majd virágzás után formázom őket.
Sünit minden kertbe!